A földművelés a remény hivatása

– Lajosmizse egy jász település, hiszen a redemptio által (1745) a jászok ősei, megváltva ősi kiváltságaikat és szabadságukat, Jászberényből ide hajtották az állataikat, és itt legeltették őket – ismertette a település történetét Basky András polgármester. 1877-ben már 5000, 1900-ban pedig már közel 10 ezer ember élt Lajosmizsén, jellemzően a mezőgazdaságból, a nem túl jó, mindössze 10-20 aranykoronás földeken gazdálkodva.

– Ezek a jász emberek itt a pusztából 1993-ra várost építettek – hangsúlyozta a polgármester, hogy ezért volt méltó hely városuk a Földművesek Napjának megrendezésére.

– Köszönet Lambert Győzőnének, az Arany-Korona Alapítvány kurátorának és Petráss László társalapítónak azért, hogy évek óta fáradhatatlanul azon dolgoznak, hogy az emléknappal egyszerre fejezzük ki tiszteletünket Nagyatádi Szabó István miniszter, az első földreform megalkotója, valamint a magyar gazdák iránt – köszöntötte a résztvevőket dr. Andréka Tamás, az Agrárminisztérium közigazgatási államtitkára.

Mint mondta, ezen és minden napon megkülönböztetett köszönet és tisztelet illeti a Kárpát-medence magyar gazdatársadalmát, azokat az elkötelezett szakembereket, akik munkájukkal, erőfeszítéseikkel mindig megtermelik a mindennapi kenyerünket.

Mint fogalmazott, ők a jólétünk és a jól létünk, a megmaradásunk zálogai. Ezért is tekint az agráriumra stratégiai ágazatként a kormányzat, a termőföldre pedig nemzeti kincsként, amely alkalmazkodásra és megbecsülésre tanít, egyben folyamatos fejlődésre inspirál. – Egy mondás szerint a földművelés a remény hivatása, hiszen amíg megműveljük a földet, amíg állatokat tartunk, addig biztosított a fennmaradásunk. És amíg megművelik a földet, addig ragaszkodunk is hozzá, szülőföldként és természeti értékként is. A Földművesek Napja erre is emlékeztet bennünket – tette hozzá az államtitkár amellett, hogy a hagyományainkra, kultúránkra emlékeztet bennünket, és

arra a nemzetmegtartó erőre is rávilágít, amit a vidék jelent.

Ezen a napon emlékezünk a 161 évvel ezelőtt született Nagyatádi Szabó Istvánra, az első parasztszármazású politikusra, a „csizmás” miniszterre is, aki egyszerű földművesből országgyűlési képviselő, pártvezető és miniszter lett, és aki a magyar történelemben először emelte politikai tényezővé a magyar parasztságot. – A mai emléknappal nemcsak emlékezünk, de emlékeztetünk is életművére, emberségére. A magyar agrárium érdekében úgy végzett reformmunkát, hogy azzal nem hivalkodott, mint ahogyan a magyar gazdák sem hivalkodnak munkájukkal, pedig nélkülük elvesznénk – fogalmazott Andréka Tamás.

– Nehéz időkben erős emberek születnek. Nagyatádi Szabó István is egy ilyen erős ember volt, hiszen nehéz időkben született – folytatta a gondolatot Petőházi Tamás, a GOSZ elnöke.

Azonban, mint emlékeztetett rá, rendkívüli idők voltak akkor, hiszen a trianoni békediktátum következtében a 282 ezer négyzetkilométeres ország 92 ezer négyzetkilométeresre zsugorodott, elvették területének 67 százalékát, így a termőföld 61 százaléka került Magyarországon kívülre. Ebben a nehéz helyzetben kellett Nagyatádi Szabó Istvánnak politizálni. Földbirtokrendezési tervét azonban politikai ármánykodás következtében nem tudta véghez vinni, ezért 1924-ben lemondott hivataláról, és nem sokkal később elhunyt. – Mégis, több mint száz évvel később is megemlékezünk róla, és egy új irányzatnak a nevét tudjuk hozzákötni – mondta Petőházi Tamás.