Ezekkel a csőkutakkal végül is fenn tudták tartani az öntözési rendszerüket, igaz nagyon-nagyon szűkösen, de az alapvető feladatokat sikerült megoldani. Előfordultak esetleges megoldások is, de azok is többet érnek, mint az öntözhetetlenség. Jelenleg egy olyan öntözési pályázaton nyertek támogatást, amivel a teljes területükön ki tudják alakítani a körforgós (centrál pivot) öntözést. Ezzel már folyamatosan megoldható náluk az öntözés, akár csatornavízzel, akár a fúrt kutakból. A rendszer úgy működik, hogy a szórófejek dolgozásához legközelebbi szivattyú kapcsol be, az, amelyik a vízkivétel közvetlen környezetében található meg. Ezt a fajta csőkutas megoldást azért is tudták megvalósítani, mert Kisdombegyháza és a térsége a Maros hordalékkúpján fekszik, a felszín alatti rétegvizet tudják kivenni, legfeljebb 50 méter mélyről. A víz mennyiségileg és minőségileg is tökéletes, hibátlan, a későbbiek során a fejlesztésre itt is megvannak az elképzeléseik. Az is igaz, hogy a csőkutakból a víz kitermelése eléggé drága, egy-egy kút 30-30 kilowattos teljesítményt igényel óránként. A jelenlegi árakon számolva ez darabonként 3300-3500 forint ugyancsak óránként. Mivel a kutak teljesítménye 100 köbméter, így egy köbméter víz 33-35 forintba került az ő számukra.

Engedélyeztetés

Az Agro-Ferr számára a romániai oldalról érkező vízből az éves engedélyezett mennyiség 2,3 millió köbméter. A kutak teljesítménye évente és egyenként 10-15 ezer köbméter, ez 40 kúttal számolva összesen 400-600 ezer köbmétert tesz ki. Optimális esetben, tehát majdnem 3 millió köbméter öntözővíz felhasználhatóságával számolhatnak.

Az öntözőkutak létesítése nem megoldhatatlan, de nem is túl egyszerű dolog. A legfontosabb, hogy a szükséges vagyonkezelői hozzájárulást megszerezzék, ennek hiányában el sem indulhatnak.

Jelen esetben a szegedi Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság a kezelő, ebben ők az illetékesek és ők adták meg a hozzájárulást. Ezen felül sajnos aztán még annyi hatóság és egyéb szervezet szól bele a dologba, hogy azt felsorolni is nehéz, és főleg értelmetlen. Mert beleszólást követel magának a katasztrófavédelem, de például ugyancsak beleszól az egészbe a zajvédelmi és levegőszennyezési hatóság is. Ezért aztán egy-egy engedély megszerzése eltart minimum 1,5-2 évig. Ez csupán a létesítési engedély időtartama, majd miután elkészíted a beruházásodat, megépítesz egy kutat, akkor külön be kell szerezni az úgynevezett üzemeltetési engedélyt. Mondanunk sem kell, ez sem 1-2 hetes eljárás.

A jelenlegi helyzet most megváltozott, mert az egészet a Katasztrófavédelemtől áttették a Földalaphoz, ahol egyelőre a hatáskörök tisztázásával vannak elfoglalva, ami még tovább hosszabbítja a kút üzembe helyezési folyamatát. Ezért is törik bele nagyon sokaknak a bicskája az öntözésfejlesztésbe, mert amíg odakerülnek, hogy az engedélyokiratot megkapják, a legtöbb helyen már nem bírják tovább cérnával, feladják. Dorcsinecz János szerint ezért is tart ott, ahol, tehát jószerével sehol a hazai öntözésfejlesztés, mert ilyen elnehezítő állapotokon kell úrrá lenni. Amíg egy elképzelésből hivatalosan is öntözési engedély lehet, az közel 3 évet vesz igénybe, ezt kéne tudni elviselni akkor, amikor az aszály egyébként mindent felperzsel. Sajnos mindent nagyon bürokratikusan kezelnek, holott állandóan csak azt halljuk, hogy mennyire támogatja a kormány az öntözést, mennyit könnyítettek a megvalósításon, ám ez a gyakorlatban szinte alig-alig észrevehető.

Ez a szervezet nagyon segítőkész, ám az egész ügyben ők is csak egyetlen láncszemet alkotnak, igaz a legfontosabbat, de a hátráltatáson ők sem tudnak változtatni. Amikor megkapták a vízügyi igazgatóságtól az engedélyt, nem örülhettek, mert azt követően szinte ezernyi hatóság akadékoskodását, kötekedését kellett leküzdeniük.

Márciusi vetés? Igen!

Sajátságos helyzet, hogy ami öntözésben igaz volt az elmúlt 2 évtizedben, az mára érvényét vesztette. A KITE Zrt. szakembereire hivatkozva említette Dorcsinecz János, hogy anno a napi párolgás, azaz az evapotranspiráció mértéke 5 milliméter volt. Mára ez már a múlté. Napjainkban azt tanítják, és azt fogadják el, hogy ez az érték csaknem megkétszereződött, hisz 8-9 milliméterrel számolunk. Ez is bizonyítja, hogy korábban nem voltak akkora hőségek, amilyeneket mi most a 2020-as években kénytelenek vagyunk megélni. Az evaporáció mértékének növekedése a különböző növényeknél eltérő következményekkel jár.

Ahol pedig késve vetik el a kukoricát – aminek sokféle oka lehet – ott másként alakulnak a viszonyok. A megkésett vetéseknél a nyár elején még be lehet látni a sorok közé, az erős napsütés átforrósítja a talajt, és ilyenkor a párolgás is jóval nagyobb, mint amikor a növényállomány jól takar. Ebben az esetben éppen ezért nem elég a megszokott víznorma, hanem annyit kell kiadni, amit korábban el sem tudtunk képzelni. A kisdombegyháziak idén hektáronként átlag 280-290 milliméter öntözővízzel dolgoztak, mert a természetes csapadék az év első 6 hónapjában – írd és mondd! – nem haladta meg a 90 millimétert. Az csak tovább ront a helyzeten, hogy azóta júliusban és augusztusban egy cseppnyi esőt sem kaptak.