0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. szeptember 10.

Közeleg az állatok világnapja: nagy egyedszámú fajok is gyorsan kihalhatnak

Október 4-én lesz az állatok világnapja, melyet az állatok védőszentje, Assisi Szent Ferenc tiszteletére tartunk ezen a napon. 

A kis vadóc

Tarpán
Fotó: Wikipedia

A tarpán (Equus ferus ferus) egy eurázsiai vadlóféle, mely a pleisztocén óta volt jelen Európában. A tudósok két altípust vélnek sejteni, az erdei és a sztyeppei tarpánt. Az erdei ló hipotézise leginkább abból a feltevésből táplálkozott, hogy a sötétebb színekkel az Európában az utolsó jégkorszak után dinamikusan terjedő erdőségekhez próbált alkalmazkodni.

De sztyeppei állatként nyílt területekre szakosodott, ezért populációja már ekkor fogyatkozni kezdett.

Fennmaradásukat az emberek több ponton is megnehezítették. A korai emberek már 30000 évvel ezelőtt is vadásztak a vadlovakra húsuk miatt. A háziasítás megkezdése után a „megszelidíthetetlenekből” táplálékok lettek. És a házilovak és vadlovak frigyéből született, kezelhetetlen, ennél fogva eladhatatlan csikókból úgyszintén. A mezőgazdasági és az iparterületek növekedésével a vadlovak ismét életteret és táplálékforrásokat vesztettek. Az sem szólt mellettük, hogy ugyanazon a diétán voltak, mint a szarvasmarhák, ezért szúrták az állattenyésztők szemét. Az állatok, ha éhesek, rámerészkednek a veteményre. Ezt látva az emberek felhatalmazták magukat, hogy levadásszák a vadlovakat érdekeik védelmében. Az utolsó tarpán 1909-ben vágtatott át a túlvilágra.

A ló az ember egyik legfontosabb háziállata, de a vadon élő példányok táplálkozási szokásaik miatt a mai napig problémásak. Mint ahogy az elvileg védettnek számító musztángok, akiket a gazdák javaik védelme érdekében lelőnek vagy megmérgeznek.

De hogy egy vigasztaló hír is jusson a végére: a vadlovaknak van még egy alfaja, a Przsevalszkij-ló, amely, habár a vadonban az 1960-as években kihalt, egy mentőprogramnak köszönhetően megmenekült a teljes megsemmisüléstől. Egy tucat egyedet sikerült visszatelepíteni Mongólia vadvidékeire.

Havas bagoly
Fotó: Wikipedia

Akikért még tehetünk

A Természetvédelmi Világszövetség szerint az emlősök 26%-a, a madarak 12%-a, a kétéltűek 41%-a, a hüllők 21%-a, a rákfélék 28%-a, a cápák és ráják 37%-a és a korallok 37%-a sodródott a kihalás szélére. A növényeket is hozzácsapva 45300 faj éli pengeélen táncolva életét. Most még él a Földön okapi (Okapia johnstoni), borneói orangután (Pongo pygmaeus), közönséges cserepesteknős (Eretmochelys imbricata), tüskés óriásbéka (Eleutherodactylus nortoni), őserdei kutya (Speothos venaticus), márványfoltos macska (Pardofelis marmorata), Yunnan dobozteknős (Cuora yunnanensis), folyami nyúl (Bunolagus monticularis), tajmen (Hucho taimen), Mindoro vérző szív (Gallicolumba platnae), vándor albatrosz (Diomedea exulans), afrikai pingvin (Spheniscus demersus), havas bagoly (Bubo scandiacus) és még számos egyedülálló és csodálatos állat. Milyen jó lenne, ha ez így is marad(hat)na!

Földünk telis-tele van gyönyörű, érdekes és pótolhatatlan állatokkal. Mi, emberek legalább olyan veszélyesek vagyunk rájuk nézve, mint az éghajlatváltozások és a természeti csapások. Pedig némi figyelemmel, együttérzéssel és előrelátással számtalan szomorú esetet meg lehetne, meg lehetett volna előzni.

Legyen a mottónk ezentúl az „élni és élni hagyni”. Mert a legnagyobb segítség az, ha nem ártunk nekik. Ha megtartjuk élőhelyüket, nem vesszük el táplálékforrásaikat, illetve hagyjuk őket békésen élni és szaporodni.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: