A változékonylevelű illatcserje (Osmanthus heterophyllus) fiatalkori és időskori levelei – nevéhez hűen – eltérő alakúak. A növény alsó harmadában növő fiatalkori levelek csipkézettek, a magyalra emlékeztetnek, míg a felső részen fejlődő időskori levelek oválisak, ép szélűek, inkább a fagyaléhoz hasonlítanak. Különleges értéke a virágzási idő, ugyanis októberben nyílnak apró fehér, parfümösen illatos virágai.

Magról szaporítható, de nagyon vontatott a csírázása, így inkább a félfás dugványozást javasolják. Jól viseli a szárazságot, és fél­árnyékos helyen sem nyúlik meg.

Nyírás nélkül szintén elérheti a 4-5 métert. A rózsafélékhez tartozik, így sajnos számos olyan kórokozó megtámadhatja, ami az almát és a körtét, a levéllikacsosodáson túl a tűzelhalás is betegítheti, néhány példányon itt-ott látható is a betegség tünete. Legfőbb dísze a frissen kihajtó vörös hajtása. Virágzata dekoratív, de kellemetlen illatú.

A tarkalevelű örökzöld ezüstfa (Elae­agnus pungens Maculata Aurea) a mutatós, télen is megmaradó sárga-tarka lombja, valamint szeptember–októberi virágzása, virágainak kellemes illata miatt érdemel említést.

Tövises ágú, 2-3 méter magasra növő cserje. Magról szaporítva zöld levelű populációt hoz, a tarka levelűség oltással marad meg. Kiváló örökzöld sövénynövény. Húsos termései barnák. A szegényebb talajt is jól bírja, egész télen mutatós a lombja. Telekhatároló sövény kialakítására alkalmas.

Hasonlít hozzá a széleslevelű ezüstfa (Elaeagnus ebbingei Limelight). A 2-3 méter magasra növő, felfelé törekvő ágrendszerű félörökzöld cserje ágai tövisesek, a hajtások, levelek és a termések ezüstös csillámszőrökkel borítottak. Fő díszítőértéke a dús, fényes felületű, sötétzöld alapszínű, élénksárga színnel tarkított lomb. Nyírt vagy nyíratlan sövényként is megkapó látványt nyújt.

Kiváló méhcsalogató. Termése is ezüstös színű, az ősz beálltával sárgára érik. Fényigényes, de jól viseli a sovány, száraz, homokos vagy köves talajt és a szennyezett levegőt. Nagyon ellenálló, igénytelen növény.