A regeneratív gazdálkodást több okból is fontosnak tartják. Ezáltal a biodiverzitás megtartható, miközben a talajművelést a lehető legalacsonyabb szintre szorítják vissza. Nem használnak sem műtrágyát, sem másféle kemikáliákat. Alkalmazzák a regeneratív legeltetést. Az adaptív legeltetés a szakaszos megoldást takarja, ilyenkor kerítéssel választják el a jószágot a többi résztől. Másolják a természetet, a sertés, a baromfi és a pulyka is az erdőben legel, a meghatározott sorrendben. A legelőt gondozzák, egynyári és évelő növények találhatóak a területükön, és a fű betakarítása után különféle szálas takarmánynövényeket vetnek el. Kaszálnak is, ez szolgál a jószágoknak téli takarmányul. Az adaptív legeltetésnél a szarvasmarha a terület egyharmadán legel, a többin növekszik az új fű. Létezik az erdei legeltetés, amit biodinamikus gazdálkodásnak hívnak, s ebben a vadállatok viselkedését másolják. Ezt meg is tehetik, hisz a 45 hektáros gazdaság fele erdővel borított.

Ha a brojlertartó sátor alatt már elegendőnek tartják az odajuttatott baromfitrágyát, akkor az egészet arrébb költöztetik, akár naponta kétszer is. Minden egyes mobilsátorban, napelemes megoldással, 700 csirkét nevelnek fel, amihez 1 tonna takarmányt és 600 liter vizet adnak oda.

Az előnyök közé tartozik, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben ez a farm a 9. helyet szerezte meg abban a versenyben, ahol a karbonlábnyomot csökkenteni tudták. Előrelátást igénylő gazdálkodás Michael Kovaché, mert a jövő érdekében tölgyerdőt telepít, ami azon a szélességi körön 75 év múlva lesz vágásérett. A sertésektől egyenként 14 kilogramm sonkát nyernek, s ezeknek az értékesítési ára 1100 dollár. A költségmegtakarítás a baromfitrágya miatt félhektáronként évente 217-289 dollár, azaz az 1 hektárra jutó spórolás a műtrágyával körülbelül 500 dollárt jelent minden esztendőben. Ők az USA-ban fejenként 45 kilogramm brojlerhúst esznek évente, s ismerte a magyar adatot is, ami 36 kiló.

A dolognak természetesen vannak hátrányai is, ezek közzé sorolta első helyen a ragadozó madarak jelenlétét, tavaly 400 brojlert raboltak el az ő farmjáról. Az ilyenféle gazdálkodás hatása, hogy vonzzák a vadon élő állatokat, ami ugyancsak kedvezőtlen. Korábban gondjaik voltak a hideg idővel, ma már ez sem jellemző. A feldolgozás során – akárcsak itthon – kevés a megbízható, tisztességes partner, jelenleg 5 cég uralja az USA teljes piacát. A túlzottan erős koncentrációra a Covid mutatott rá, a pandémia ideje alatt 1 szarvasmarha-feldolgozóüzem bezárt, s emiatt a feldolgozói kapacitás az USA-ban 5 százalékkal csökkent. A Covid az ő számukra nem okozott gondot, sőt az idő alatt 63 százalékkal bővítették a termékkibocsátásukat, akkoriban nagyon sok új fogyasztó jelent meg náluk. A gazdálkodás azért arra sem fenékig tejfel, mert sok gondot okoz számukra a hűtőraktározás, a -tárolás, mindkettő meglehetősen drága mulatság. A hűtőraktár éppen akkor romlott el, amikor Michael Kovach Magyarországra jött előadást tartani.

Végezetül rákérdeztünk, hogy egy ilyen farm hány embernek ad munkát, megélhetést.

Az éves árbevételük mintegy 200 000 dollárra tehető, az a kérdés, hogy hány embert tudnak eltartani, nem értelmezhető. Ők ugyanis csak az igények egy-egy részletét tudják kielégíteni.

A szakmai konferencián Balázs Viktor, a NAK környezeti fenntarthatóságért és innovációért felelős országos alelnöke fejtette ki véleményét. Lényeg, hogy ezt a tevékenységet is egyszerre tudjuk hosszú távon és fenntartható módon művelni. Erre különös figyelmeztetést adott az idei időjárás, mert az év második felétől az aszály nem kímélte a Kárpát-medencét, olyannyira, hogy a világnak ezen a táján az átlagosnál nagyobb felmelegedés tapasztalható. Lehetőséget kínál számunkra az öntözés, de nem szimplán önmagában, hanem a talajkímélő művelési megoldásokkal és a takarónövények alkalmazásával.

Az ökotermékek feldolgozása és kivitele körül is ugyanazokkal a gondokkal küszködünk, mint a kommersz termékeknél, bár aki ökológiai módon állít elő valamilyen terméket, az 10 százalékos felárra jogosult.