Dr. Mezőszentgyörgyi Dávid, a Juh és Kecske Ágazati Szakmaközi Szervezet ügyvezető igazgatója előadásában a juhvilágállomány alakulását ismertette: az 1980-as években az egykori Szovjetunióban 142 millió egyedet tartottak, míg a második legnagyobb állománnyal, 135 millió egyeddel Új-Zéland bírt. (Utóbbi ország saját elhatározásból döntött az állattartás háttérbe szorítása mellett az ültetvényes növénytermesztés javára.) A 2000-es évekre jelentősen átalakult a világállomány jelentős részét tartó országok rangsora: napjainkra Kína vezet 160 millió egyeddel úgy, hogy emellett a legnagyobb importőrnek számít, őt követi Ausztrália és India. Európai viszonylatban Spanyolország tartja a legnagyobb állományt, de az öreg kontinensen folyamatosan szűkül a juh- és kecsketartók száma. Az EU-ban 55 millió juhot és 10 millió kecskét tartanak jelenleg, de a termelési körülmények szűkülése és az ágazat szempontjából kedvezőtlen támogatási politika miatt a kiskérődzőket tartók száma évről évre csökken.
(Fotó: Pixabay)
Felaprózódó, kis létszámú állományok
A hazai állomány európai viszonylatban jelentéktelen, 450 ezer anyajuhot tartunk – a legtöbbet Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben –, ezzel a mennyiséggel nem tudjuk kiszolgálni az olasz igényeket, köszönhetően, egyebek mellett, a magyar juhtartók csökkenő számának. Juhexportunk, az olasz mellett, Németországot, Ausztriát és az Arab-félszigetet érinti.
A bárány árát az euró erős árfolyama miatt, illetve a keresleti piac növekedésének köszönhetően 2000 forint/kg fölött írják – ez az összeg karácsonyig mindenképpen megmarad, elképzelhető, valamivel efölött is lehet értékesíteni a kereskedőknek. A keresleti emelkedés főként a mintegy 19 millió, Európában élő muszlim vallású felvevőpiacnak az eredménye, azonban ennek a piacnak mások az igényei, mint, mondjuk, az olasznak. Leginkább a 40 kg fölötti, faggyús bárányt preferálják, az ilyen termék viszont speciális tartástechnológiát kíván: más (hús) fajtát, bárányhizlalást, folytonos istállóban tartást. Mezőszentgyörgyi Dávid szerint a muszlim piac vérkeringésébe, zártsága folytán, nehéz bekerülni, ha sikerül, hosszú távon biztosított az értékesítés, a kifizetési határidőket ellenben előre kell fixálni.
Az ágazatot érintő legégetőbb problémákként megemlítette a megbízható élőmunkaerő hiányát, a kiskérődző állomány gyenge egészségügyi státuszát, az ágazatba vont innováció elmaradását. Szorosabb ágazati együttműködésre lenne szükség (akár szövetkezi szinten), de a termelői csoportokba való tagozódásra a magyar állattartók nehezen szánják rá magukat. Márpedig az uniós zöld szemlélet és a betegségterjesztés kockázatának minimalizálása érdekében, az élőállat-szállítás helyett közösen fenntartott vágóhídpontok létrehozására lenne szükség, amiket összefogással lehetne a legnyereségesebben üzemeltetni.
