0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 8.

Támogatások nélkül nem lehet gazdálkodni

Egyre nehezebb piacon maradniuk az erdélyi gazdáknak, különösen olyan helyzetben, amikor az EU más tagállamainak gazdáival szemben hátrányos megkülönböztetésben részesülnek.

Mi több, néha a romániai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium bürokratái is „keresztbe tesznek”.

Szeptember 8. és 10. között Budapesten, a Várkert Bazárban informális találkozót tartottak az uniós agrárminiszterek, amelyen többek között szakpolitikai prioritásokról egyeztettek és eszmecserét tartottak a 2027 utáni Közös Agrárpolitikáról. Ezen a találkozón Florin Barbu román agrárminiszter elmondta, hogy 2027 után meg kellene emelni a mezőgazdaságnak juttatott összegeket. Nehezményezte, hogy még nem sikerült alkalmazni a konvergencia elvét, ami azt jelentené, hogy minden uniós tagállamban a gazdák egyforma támogatást kapjanak. Mindemellett

a román miniszter sürgetné az aszálykárokra vonatkozó támogatások kifizetését. Ugyanakkor a miniszter az uniós kollégák támogatását kérte ahhoz is, hogy a jövőben uniós pénzekből lehessen tenyész­állatokat vásárolni, ami jelenleg nem lehetséges.

S hogy mindez miért fontos a gazdák számára? Az kiderül egy sajátos Maros megyei esetből.

Bekecs alatti táj – érthetetlenül maradtak ki a támogatásból
Bekecs alatti táj – érthetetlenül maradtak ki a támogatásból

Székelyhodos község a Bekecs lábánál fekszik, a környék domborzata és a legelők gazdagsága miatt kiválóan alkalmas állattenyésztésre, ami évszázadokig hagyomány volt a környéken. Kultúrnövények nem igazán teremnek meg a vidéken, és a nadrágszíjparcellákon sem lehet nagybani mezőgazdálkodást folytatni. Az állattenyésztők a különböző támogatásoknak köszönhetően fenntartották az állományokat, azonban az történt, hogy az idén, megmagyarázatlan okok miatt, a községben levő gazdák nem kapják meg a környezetkímélő gazdálkodásra járó támogatást, miután 2007-ben kikerült a hegyvidéki támogatások sorából. Így jelentős pénzösszegtől esnek el, ezért többen felhagynának a gazdálkodással. Tudni kell ugyanis, hogy a 197/2018-as törvény hegyvidékként határozza meg azt a tájegységet, ahol „az időjárási körülmények és a kedvezőtlen biofizikai feltételek alapján korlátozott mezőgazdasági tevékenységet lehet végezni”. Ennek alapján a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium kidolgozott egy ennél bonyolultabb szabályzatot, ami alapján elbírálják, hogy megyénként melyik övezet tartozik a hegyvidéki zónába.

Ez elsősorban az állattenyésztőknek fontos, hiszen a földalapú és állatállományra (fejenként), valamint a termékre (tej) kapott támogatás mellett még jelentős pénzösszeghez juttathatja őket. Mindemellett pedig, amennyiben felvállalják a környezetkímélő gazdálkodást, akkor tovább növelhetik a bevételi lehetőségeket.

Jelenleg olyan települések kerültek ebbe a kategóriába, amelyek egyrészt a tengerszint feletti magasság szerint sokkal alacsonyabban fekszenek, és a termőtalajt illetően akár mezőségnek is nyílváníthatók. Az új – 2023–2027-es – időszakra szóló uniós támogatási időszakra vonatkozóan törölték az úgynevezett környezetkímélő (Agromediu) zonából is, ami többek között azt jelenti, hogy nem pályázhatnak környezetkímélő legelőkarbantartásra és más környezetvédelmi intézkedések betartását szorgalmazó támogatásra. Ez pedig igencsak hátrányosan érintette a gazdákat.

Márkó Molnár Csaba a környék legnagyobb állattenyésztője, üzletembere. Marosvásárhelyen lakik, szülői öröksége hozta vissza Székelyhodosra. Édesapja eladó volt a szövetkezeti üzletben; a rendszerváltás óta vegyesboltot és kocsmát működtet. Az 1990-es évek elején használtautó-kereskedéssel foglalkozott, innen származott az a jövedelem is, amit a mezőgazdaságba fektetett. Legelőt vásárolt, ahol jelenleg
85 húshasznú charolais szarvasmarha legel. Tíz éve van meg az állománya, amit saját befektetésként vásárolt. Próbálkozott támogatással is, de nem jött össze.

Egy állat 2800 euróba kerül, a bika ára eléri az 5000 eurót is. A borjú értékesítéséből származik a bevétel. Ha nem lenne az üzlet, kizárólag a szarvasmarha-tenyésztésből nem tudna megélni – mondja, majd hozzáteszi: vállalkozását is keményen érintette, hogy megvonták a községtől a hegyvidéki település státuszt, és a környezetkímélő gazdálkodásra sem pályázhat.

Nem maradt más számára sem, mint átállni a biogazdálkodásra, de ez pluszmunka, utánajárással, bürokráciával jár, és nem igazán éri meg. Jelenleg 28 hektáron gazdálkodik, gépesített rendszerben. A támogatás csökkenése mellett gondot jelent a munkaerőhiány és a vadkár, hiszen állatai az erdő mellett – medveles környékén – legelnek, és ki vannak téve a veszélynek. Nemcsak a medve, hanem az utóbbi időben a farkasok is felbukkantak a környéken, és néha „meglátogatják” az állattenyésztő farmokat.

Molnár Csaba a nehézségek ellenére meg-tartja az állományt
Molnár Csaba a nehézségek ellenére megtartja az állományt
Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: