Nagyon látványos a gazdag májusi virágzása. A csinos, enyhén fűszeres illatú, 1,5-2 cm széles, hímnős virágok nagy, 20-25 cm hosszúságú, laza bugákban nyílnak. Szép látványt nyújtanak közelebbről személve is a lilás színű, keskeny-hosszúkás szirmoktól körülvett, keskeny csővé összenőtt porzószálak, az ugyancsak lilás bibeszál, valamint a sárga bibe.
Érdekes, hogy a mérgező termések főleg az emberre és a sertésekre veszélyesek, viszont például a szarvasmarhák nem érzékenyek rá. A madarak is fogyasztják, s a magokat szerteszét hordják, ezzel a indiai imafüzérfa a meleg éghajlatú területeken gyomosíthat is, ezért ott az invazív növények körébe sorolják. A termések a lombhullást követően is, sőt egész télen át díszítik a fát.
A indiai imafüzérfa több kertészeti fajtája is ismert. Szabad állásba érdemes telepíteni, hogy szép koronája, virágdísze jól érvényesülhessen. Nálunk is jól érzi magát, napsütötte helyen, szárazabb, soványabb, jó vízáteresztő talajviszonyok között is jól fejlődik, de kissé fagyérzékeny. Hazánkban ezért mindenképpen a napos vidékeken, napsütötte, déli, védett fekvésbe célszerű telepíteni, ahol nyár végéig a hajtásai beérnek, s így elég jól elviseli a kisebb fagyokat is.
Szaporítása tavaszi magvetéssel eredményes, de dugványozni is lehet.
A kemény termésfalat akár még csiszolópapírral is megdörzsölgethetjük, hogy a kemény héj a víz számára könnyebben átjárható legyen. Kerti talajjal vagy lazább, homokos földkeverékkel megtöltött ládát, esetleg nagyobb cserepet használjunk a vetéshez, és a közeg ne száradjon ki. A csírázás 1-3 hónapig is tarthat, de sajnos gyakran gyenge a csírázási, kelési arány. A kikelő kis magoncokat rendszeresen öntözzük. Az első években takarással óvjuk növényeinket a téli fagyoktól.
Ajánljuk még:
