Aki védi a bort, a borfogyasztást, azt hamar lealkoholistázzák, kirekesztik.

Így járt Kovács Tibor is, aki az egyik hírportálon „A gyomorrá tett ember – reagálás a Schwab Richárd-jelenségre” címmel fogalmazta meg véleményét. „A táplálkozásra vagy még inkább a táplálékmegvonásra redukált élet az ember rémálma, ma mégis tudományosnak hangzó érvekkel életmódguruk erre próbálnak rávenni bennünket azzal a nem bizonyított ígérettel, hogy így majd száz évig élhetünk”- írta, s az ellenreakció nem maradt el.

Ennek is köszönhető, hogy „A borgőzös évszázadok” című könyv szerzője egy kis boros beszélgetésre, eszme- és véleménycserére hívott szakújságírókat, a szakma különböző területein érintett – és meghatározó – embereket.

Először is szögezzük le, számunkra a bor valóban kultúra, a műveltség része. Ahogyan házigazdánk fogalmazott: „Bort! Mert még egyetlen nagy dolog sem kezdődött úgy, hogy valaki salátát evett.”

„Úgy tűnik, hogy rengeteg médiafelületet kap az antialkoholizmus és a koplalás, mint az egészségesnek mondott életmód alappillére, amely elvek az emberi élet értelmét egy gyomorra redukálják. A legfontosabb lapok címoldalán, konferenciákon folyamatosan beszélnek erről. Szinte egy új vallás alakult ki ebből, aminek megvannak a papjai, mint például Schwab Richárd, aki olyan befolyásos sztárrá vált, hogy még IT és HR konferenciákat is vele reklámoznak már.

Az igazi probléma pedig, nemzeti szinten éppen ez. A bor- és gasztrokultúra támogatói is az alkoholizmust és elhízást tartják a legkomolyabb egészségügyi problémának. Az egészséges életmódon hirdető guruk azonban csak egy nagyon szűk rétegen tudnak módszereikkel segíteni, mert főleg az amúgy is sokkal egészségesebb életmódot folytató nagyvárosi jobb módúak fogékonyak elveikre és képesek megfizetni szolgáltatásaikat. Az igazán problémás rétegeket egyáltalán nem érik el, amit bizonyít, hogy köztük nő az alkoholizmus és elhízás.

Az emberek mindig is bódították magukat valamivel és mindig is fogják, ezt a társadalom többségénél semmilyen tiltással vagy egészségügyi fenyegetéssel nem lehet megállítani, mert az emberi élet szerves és valószínűleg funkcionálisan is fontos, evolúciósan kialakult része”- hangsúlyozta Kovács Tibor.

Ennek negatív hatásainak kiküszöbölésére társadalmi szinten csak egyetlen módszer van, ami történelmileg hasznosnak bizonyult, a bor- és gasztronómiai kultúra erősítése. Azok az országok képesek kezelni a bódítás veszélyeit és az ebből fakadó problémákat a tömegek szintjén, ahol erős ez a kultúra, mint Olaszország, Franciaország.

A tények nyelvén ez azt jelenti a borivó országokban a legalacsonyabb az alkohollal összefüggő halálozások aránya és az egészséges életévek elvesztése. A magas alkoholfogyasztású országokban 100 000 emberre számolva 90-nel több alkohollal összefüggő haláleset történt, mint a borivó országokban.

Hivatkozunk a zéró tolerancia pozitív hatására, pedig tudjuk, ez egy félreértett dolog. Aki ma is betartja az nulla fogyasztást, az a minimális megengedett mennyiséget sem fogja túllépni, aki pedig nem képes erre, az ma is kockáztat: vagy elkapják, vagy sem. Jó példa erre a horvátok által bevezetett zéró tolerancia, aminek hatására megnőtt az agresszív, ittas vezetésből adódó balesetek száma. Vissza is tértek a 0,5 ezrelékre. Azóta megnyugodtak a kedélyek. De

Nálunk a helyzet ezt teljesen visszaigazolja. A férfiak körében nő az alkoholizmus és csökken a borfogyasztás, sört és pálinkát isznak. A borkultúrára a másik csapás, hogy a jobb módú rétegek között pedig, akik eddig a kulturált borfogyasztás legfőbb bázisa voltak, az egészséges életmód guruk hatására csökken a fogyasztás.

Egyre jobban rettegünk a veszélyektől, a betegségektől, túlértékeljük a kockázatokat. Ezt a félelmet használják ki az életmód guruk. Szenvedélymentes életet hirdetnek, miközben az élet a tartalomról szól. A történelem nagy személyei, a hősök, a hírességek szenvedélyes életet éltek. Aki azt gondolja, a bor alkohol, az semmit nem ért a borkultúráról. A bor tele van tudással, történelemmel, kalanddal, utakkal, kísérletekkel, új dolgok megismerésével.

A bor mindig része volt a magyar identitásnak. Elég, ha nagy költőinket, íróinkat, nemzetteremtő politikusainkat, feltalálóinkat, világjáróinkat és világhírű szakembereinket nézzük. Mi a boron keresztül fogalmaztuk meg magunkat, így aki lemond a magyar borkultúráról, az a magyar történelem egy részét adja fel.

Az olyan szervezetek, mint például a Movendi International, tanulmányokat készítenek, manipulált kutatási eredményeket mutatnak be, nemzetközi szervezetekre, kormányokra helyezve nyomást. Közben pedig észre sem vesszük, és beleivódik az életünkbe az általuk generált félelem.

S, mennyire halálos a bor? A WHO egyik tanulmányából kiderül, hogy a nagy mennyiségű gyümölcslé fogyasztása 31 százalékkal növeli a rákos megbetegedés kockázatát. Hasonló derült ki a napi 4 óránál hosszabb TV nézésről is. Akkor a legveszélyesebb TV nézés közben narancslét inni? Egy másik kutatás szerint:”a bor különbözik a többi alkoholtartalmú italtól, mérsékelt fogyasztása nemhogy nem növeli a krónikus degeneratív betegségek kockázatát, de még egészségügyi előnyökkel is jár. Különösen, ha a mediterrán étrend modelljébe illeszkedik.”

Ide citálhatjuk Thomas Jeffersont: „Egyetlen nemzet sem részeg ott, ahol olcsó a bor, és senki sem józan, ahol a bor gyengédségét égető szeszes italokkal helyettesítik, mint a mindennapok itala.”

Hazánkban a férfiak 41 százaléka nem éri meg a nyugdíjas kort, vezetünk az elhízottság és az alkoholizmus területén. Minderre pedig választ a bor- és gasztrokultúrával lehet adni.