mert ott már sokat csúszhatnak a termékeny tojások, így pedig a kelés is elhúzódna. Ha viszont szüksége van egy bizonyos kakastól utódra, és esetleg az adott évben nincs tőle utód, a következő évben újra megkísérli párosítani, mert volt már rá példa, hogy másodjára sikeres lett a próbálkozás. Tehát mindig mérlegelni kell, hogy egy kakast kiselejtezünk-e egy sikertelen év után. A keltetőt március közepén indítja az első adag tojással. Egy évben két turnust keltet. A kelési százalék közepesnek mondható, 50% körül szokott alakulni.

Az etetésre odafigyel, de mivel itthon nem kapható fajtaspecifikus táp (külföldön igen), előre kevert, jó minőségű általános takarmányt etet, a kornak megfelelően csibetápot, majd nevelőtápot kapnak a madarak. Amikor különválasztja a kakasokat, eltérő lesz a takarmányozás, a kakasok kifejlett korukig nagyobb fehérjetartalmú nevelőtápot kapnak. Tenyész­időszakban magas beltartalmú takarmányt esznek, kiegé­szítve vitaminnal és ásványi anyagokkal, a vizük pedig savanyítva van. És persze a kifutóban is legelnek. Szerencsére nem kell magas kerítés a kifutónál, mivel nyugodtak és nem igazán repülnek.

Az nem szerencsés, ha állandóan más állományokból cseréli le a saját állományát. Fontos még, hogy valamilyen módon (akár papíron egy füzetben, akár elektronikus formában) nyilvántartsunk minden egyedet, csak így követhető nyomon a különféle vonalak teljesítménye.

A tenyésztésre nem megfelelő egyedek a konyhára kerülnek. Az orpington lassan fejlődő fajta, kb. 4 hónapos kortól érdemes vágni – ebben a korban kb. kétkilós –, ekkor nagyon jó minőségű húst produkál. Levesnek, pörköltnek, vagy sült csirkének nagyon jól elkészíthető: Gábor javaslata, hogy aki teheti, ne hagyja ki az orpingtonból készült fűszeres sült csirkét. Tojástermelésben, főleg ha tenyésztésre tartják őket, tehát gyűjti a tenyésztő a tojást, nem kiemelkedőek, a háztájiba érdemes más fajtát beállítani ha tojást szeretnénk termelni. A tojásrakás után általában elkotlanak, nem tojnak egész évben, de persze a tenyésztojásgyűjtés után azért lesz némi tojás a konyhára is. Gábor műtojásokat használ a fészekben, az nem gátolja a kotlást.

A nedves, hideg idő sem igazán tesz jót nekik, érzékenyek a légúti betegségekre – a sárga szín az egyik legérzékenyebb. A vegyes tartás (pulykával, kacsával stb.…) sem való nekik, más fajokkal összerakva szinte biztosan az orpington betegszik meg először. Nem igazán kezdőknek ajánlott fajta, jó, ha van már baromfitartói, tenyésztői tapasztalata annak, aki a sárga orpington tenyésztésébe szeretne belevágni. De ez ne vegye el senki kedvét, csak épp kicsit több odafigyelést igényelnek, mint egy átlagos háztáji fajta.

Orpington standard kivonat

Származási ország: Anglia

Összbenyomás: egy erőteljes megjelenésű, nagy termetű, kockaforma alakot mutató, (a testmagassága, a test szélessége és a hossza megközelítőleg egyforma) tyúk. Tollazata erősen fejlett, dús, nem túl puha. Rendkívül nyugodt természetű, szelíd baromfifajta. Hiba: vékony testfelépítés, cochin testforma.

Nyak: közepesen hosszú, erős, tollazattal gazdagon borítva, enyhén hajlított.

Vállak: erősek, fejlettek, szélesek.

Hát: széles, jól fejlett vállakból kiinduló. Rövidnek tűnik, egyrészt a ráboruló, gazdag nyaktollak, másrészt a farokig egyenletesen emelkedő, tollazattal gazdagon borított ágyék miatt – ennek ellenére még láthatónak kell lennie, ami a tojóknál kifejezettebben nyilvánul meg. A hátvonal folytonos ívet képez. Hiba: púppárna.

Nyereg: dús tollazatú, a farok felé szélesedik, fokozatosan felfelé tart.

Szárnyak: kicsik, zártak, szorosan testhez simulók.

Farok: rövid, a gazdag nyeregtollazat megszélesíti. A kormánytollakat a széles sarlótollak teljesen takarják. A farok legmagasabb pontja a szemmel azonos magasságban van. Hiba: hosszú, csúcsban végződő és nyitott faroktollazat, valamint a cochin farok.

Mell: mély, széles és különösen jól fejlett. Hiba: magas és lapos mell.

Has: széles, telt, mély és gazdag tollazatú.

Fej: kicsi, jól kerekített. Arc: piros, finom szövetű. Taréj: egyszerű, felálló, alacsony, 4-5 fogazatú, nem túl széles fűrésztaréj, a tarkó vonalát lágyan követő taréjzászlókkal. Rózsataraj csak a sárga és fekete színváltozatnál elfogadott. Hiba: elágazott tarajvég vagy túl nagy taraj. Toroklebeny: közepes nagyságú, kerek. Fül: vörös, középhosszú. Szemek: a színek a színváltozatokhoz alkalmazkodnak, mindig a szín és rajzolat határozza meg pontosan. Csőr: erős, lágy ívelésű, könnyedén hajlított.

Lábak: erősek, középhosszúak, tollatlanok, színük a tollazathoz igazodó. Ujjak: középhosszúak, tollazat nélküliek. Combok: húsosak, pehelytollazattal gazdagon borított. Hiba: magas állású és vékony combok.

Tömeg: kakas: 4-4,5 kg, tyúk: 3-3,5 kg.

Első évben kb. 160 db, második évben kb. 130 db, minimum 53 grammos sárga héjszínű tojást rak.

Gyűrűméret: kakas: 22 mm, tojó: 20 mm

Számtalan színváltozatban kitenyésztették. Egyik eredeti és máig népszerű színe a sárga. Ez az egész testen fényessárga tollazatot jelent. Az pihetoll is sárga. A csőrszín a fehértől a világos szaruszínig minden árnyalatban előfordulhat. A lábak színe fehér vagy világos hússzínű. A szem színe narancsvörös.