A Donátus KL01 Keszthelyen született húsz évvel ezelőtt, és három éve jelentették be állami minősítésre. Vírusmentesítése megtörtént, ideiglenesen szaporítható.
A múlt század közepén kezdődött a főbb gombás betegségekkel szemben ellenálló szőlőfajták nemesítése. Az azóta eltelt időben tudásunk sokat fejlődött, és a rezisztenciaforrások alaposabb ismeretével, a technológiai előrehaladással egyre tudatosabb a munka. Persze nem nélkülözhetjük a tapasztalati úton szerzett ismereteinket sem, csakúgy, mint az elődök munkájának, eredményeinek tiszteletét és az arra történő építkezést.
Nemesítői célom volt, hogy egy új fajtában ötvözzem a két kiváló szőlőfajta előnyös tulajdonságait, hogy a gazdának minél kevesebb növényegészségügyi problémával kelljen megküzdenie, miközben a fogyasztók igényeihez illeszkedő minőségben tud bort készíteni. A 2003-ban létrehozott magoncpopulációból ezeket a célokat követve, és sok más, termesztéstechnológiai szempontból fontos tulajdonságot figyelembe véve szelektáltam az egyedeket. Ezek egyike a Donátus KL01.

A Donátus KL01 ampelográfiai leírása
Vitorlája félig nyitott, bronzos színeződésű, fényesen csupasz. A fiatal levél zöld, a levélerek enyhén antociános színezetűek, a levéllemez fonáka csupasz, az erek elágazásánál kisebb serteszőrökkel. A fajtajelölt levele kicsi, méretéhez képest hosszú nyéllel, néhol antociános folttal, csíkkal, a vállöble nyitott, szabálytalan, enyhén záródó U alakhoz közelítő.
Levélszíne sima, zöld, erezete is zöld, a fő levélér hossza szinte megegyezik a két vezető ér hosszával. A levél fonáka és erezete teljesen csupasz.
Fürtje kicsi (138-263 g), hengeres, közepesen tömött. A kis bogyók (2,0-2,2 g) enyhén megnyúlt gömbölydedek, lédúsak. A bogyóhéj közepesen vastag, színe sötétsárga. Magjai aprók, egy bogyóban 2-3 található.

A tőke középerős növekedésű, laza, enyhén szétterülő lombozattal. Hónaljhajtásképzése erőteljes, de ezek a hajtások gyenge növekedésűek.