Személyes tapasztalatok és ismerős gazdák történetei alapján járom körbe a kérdést, és keresem a megoldást a békés együttélésre.
Ha azt mondom, szomszéd, mindenkinek van egy-egy hajmeresztő története. Nézzünk egy-két ilyen gyöngyszemet kezdetnek gazdatársainktól.
Másutt, Balaton közeli, turisták által is felkapott falucskában fiatal pár néhány tehenet tart, kézműves sajtokat értékesítenek. A mellettük levő házba új lakók költöznek. A városból érkezett hölgy lelkesen kezd beszélgetni gazdálkodó szomszédaival. Mint mondja, élete álma vált valóra a vidékre költözéssel, és azzal, hogy jószágok szomszédságában lakhat. Nem telik bele sok idő, és a hölgy lelkesedése lankad. Az érdeklődő beszélgetés a múlté, az új lakók a két telek közé két méter magas téglakerítést húznak föl. A gazdát persze bántja a dolog, de nem is tudja, milyen szerencséje van ezzel a passzív elzárkózással…
Fotó: Felix-Antoine Coutu, Pexels
Lássuk tovább. Másik Balaton közeli városkában egy idős férfi négy évtizede tart házánál teheneket. Egyik szomszédja rendszeresen feljelenti őt a város jegyzőjénél. Szag van, legyek vannak, a szokásos történet. A gazdatárs nem hagyja magát, a jegyző is elismeri az újabb és újabb helyszíni szemléken, hogy az állatokat az előírásoknak megfelelően tartják. A feljelentések azonban folyamatosan érkeznek. A gazdatárs fárad. Szeretne 3-4 állatot megtartani, hogy legyen mivel elbíbelődni a nyugdíjas évei alatt. Mikor ezt megemlíti a jegyzőnek, azt a tanácsot kapja, hogy számolja fel az állományát, mert máshogy a zaklatástól nem szabadulhat. A gazdatárs végül nyugdíjba vonulása után eladja a teheneit. És itt jön a csavar a történetbe. Néhány hónappal később az egykori rendszeres feljelentő szomszéd panaszkodni kezd a gazdatársnak. Merthogy neki annyira hiányzik az a jó friss házi tej…
A háttérben itt gyakran birtokviták és egyéb gazdasági ellentétek húzódnak. De gondot okozhat az is, ha szemléletbeli különbségek vannak, például egyikük ökológiai gazdálkodást folytatna, másikuk pedig a vegyszeres rovarirtás, műtrágyázás híve.
Jó két hónapja engem is utolért a szomszédhelyzet valósága. Addig abban a hitben éltem, hogy ritka szerencsés vagyok. Bár balatoni város kertvárosi részén tartok kecskét, tyúkot, kacsát, galambot, még soha nem jelentett fel senki! Sőt, sokan segítettek is…
Jó szomszédok
Van egy nagyon kedves szomszéd család, akiket húsz éve ismerek. A család már felnőtt fia kisgyerekkora óta mindig tartott valamilyen jószágot. A postákhoz tőlem kapott kedvet, én tőle kaptam először kölcsön keltetőgépet. Mikor nálam többlet volt csirkéből, rendszeresen megvette őket falusi nagymamája részére, és ha nyúlketrecet kellett pakolni, vagy galambot vágni, sokszor kisegített minket.
A kert végében álló ház városi nyaralóké, akik ritkán járnak ide. Ugyan bosszankodtam azon, hogy gyönyörű mandulafájukat kivágták, és helyette diót ültettek, ami szép lassan eléri a kertem határát, és juglonsavval fogja mérgezni a ribizlibokraimat, de hát ez van.
Harmadik szomszéd kisgyerekes család, tavaly ősszel költöztek ide. Kislányuk ovis társa a fiamnak, barátok. Nyaralás alatt én etettem a macskájukat. Ők közel vannak a baromfiudvarunkhoz, de mikor megkérdeztem, nem zavarja-e őket a kacsák szaga – mert bár 2-3 naponta cserélem a fürdővizüket, nyáron vagy eső után azért érezhető –, vagy bármi más, csak értetlenkedtek. Nekik minden jó így, ahogy van.
Akivel nem illünk össze
Aztán van egy-egy idős hölgy szomszédom, két külön telken. Hívjuk őket, mondjuk, Anna és Bella néninek. Anna néni panaszkodott kakaskukorékolásra, kutyaugatásra. Ezt is, azt is igyekeztem a lehetőségekhez mérten orvosolni. Anna néni sokszor sajnálgat engem, hogy nem kéne ennyi állatot tartanom, mert túl sok munka van velük. És ijedezik azon is, hogy a gyerekeim majd valami betegséget elkapnak az állatoktól. Szóval, Anna néni finoman igyekszik lebeszélni az állattartásról, és tudom, hogy agyérgörcsöt kap minden alkalommal, mikor meglátja a vadvirágos árokpartunkat az ő két centisre nyírt gyepe mellett. De fiam átszökött csibéje miatt például egyáltalán nem veszekedett. Így jártunk egymással. Nem passzolunk össze, de mindkettőnknek van más dolga is, mint ezért ölre menni.
