Az alábbi szárazságtűrő növények vonzzák a méheket, lepkéket és más beporzókat, sokáig nyújtanak nekik táplálékot, így ökológiailag is értékesek. Télen jól mutatnak hóval borítva, csak kora tavasszal, kihajtás előtt vágjuk vissza őket a föld fölött néhány centivel.
A szárazságtűrő dísznövények legismertebb képviselője talán a cickafark (Achillea millefolium), ez az Ázsiában és Európában, így hazánkban is őshonos, évelő gyógy- és dísznövény. Latin neve a görög mitológiából ismert Achilles-re utal, aki sebei gyógyítására használta. Az alapfaj virága fehér, de kaphatóak piros, narancsvörös, sárga és rózsaszínű változatok is, azonban a színes virágú fajták gyógyászati célokra nem használhatók.
Ernyős virágzatát leveles száron hozza június és augusztus között. Az elnyílt virágok eltávolításával dúsabb virágzásra serkenthetjük. Teljes napra telepítsük, itt fejlődik a legszebben, félárnyékos helyen szárai felnyúlnak, elgyengülnek, és szétesik a tő, virágot nem hoz. Általános, sőt sovány, de jó vízelvezetésű talajban érzi jól magát, a pangó vizet nem tűri, bele is pusztulhat. Az aszályos időszakokat elviseli, de tovább virágzik, ha rendszeresen öntözzük.
Tavasszal tőosztással szaporíthatjuk. Vidéki stílusú kertekben kifejezetten jól mutat, de bárhol megállja a helyét. Vegyes virágágyásba ültethetjük ligeti zsályával, kasvirággal, kúpvirággal, kokárdavirággal, levendulával, macskamentával, kakukkfűvel. Vázába is tehetjük, és szárazvirágnak is alkalmas, a levágott levelei, hajtásai a komposztra kerülve gyorsítják a növények bomlási folyamatait.
Levelei ezüstös-zöldek, lándzsa formájúak, enyhén fűrészes szélűek. Fészekvirágzatának nyelves virágai legtöbbször kétszínűek, vörösből sárgába átmenetesek. Bőségesen virágzik júniustól októberig. Az egyszerű virágú fajták mellett léteznek gömb alakú, telt, egységesen piros vagy sárga színű hibridek és kompakt növekedésű, törpe fajták. Az elnyílt virágokat rendszeresen vágjuk le, dúsabb virágzásra ösztökélve a növényt. Átlagos kerti talajban jól érzi magát, de fontos a jó vízáteresztő képesség. Tűző napos helyre is ültethetjük, a hosszan tartó aszályos időszakokat is gond nélkül átvészeli, de mérsékelt öntözés hatására a virágok hosszabb életűek lesznek. Nagy fényigényű, félárnyékban kevesebb virágot hoz.
Szaporítása magról és tőosztással is történhet. A tőosztást virágzás után, ősz elején érdemes elvégezni. Nyár végén, ősz elején gyűjtsük be a száraz virágfejeket, és morzsoljuk ki a szúrós magokat. Elvethetjük azonnal, vagy március-áprilisban. Magjai fényre csíráznak, elég őket a földre szórni, és gereblyével kicsit lenyomkodni. Öntözzük be a vetést, és gondoskodjunk róla, hogy mindig kicsit nyirkos legyen, kb. 2-3 hét alatt kicsíráznak, ezután végezzük el a magoncok ritkítását, 30 cm tőtávolságra.
Társítsuk vajsárga menyecskeszemmel, cipruskával, cickafarkkal, kék csenkesszel, japán vérfűvel, árvalányhajjal. Gyökere ugyanolyan anyagokat termel, mint a bársonyvirágé, szintén fonalféregűző hatása van a talajban, így hasznát vehetjük a biokertben is.
A ligeti zsálya (Salvia nemorosa) Elő-Ázsiában és Európában, így hazánkban is őshonos évelő, száraz gyepekben, útszéleken fordul elő. Bokrosan elágazó növekedésű, 30-50 cm magas, kompakt bokrot nevel. Levelei ezüstöszöldek, tojásdadok vagy lándzsásak, a szélük fűrészes, felületük ráncos, a száron párosával állnak. Bár a növény megdörzsölve jellegzetes zsályaillatot áraszt, fűszernek nem igazán alkalmas és gyógynövényként sem használatos. Füzérvirágzata 20-25 cm hosszú, sötétlila virágszárakon magasodik a levelek fölé, ajakos virágai lila, kék, bíbor színekben pompáznak. Fő virágzási ideje május-június, augusztus-szeptemberben másodvirágzásra számíthatunk, ennek érdekében vágjuk vissza az elhervadt virágzatokat.
Kötöttebb, közepes tápanyagtartalmú, meszes talajba ültetve fejlődik a legszebben, napos, meleg fekvésben, tolerálja a félárnyékot is. A szárazságot jól tűri, de az öntözést meghálálja.
Szaporíthatjuk tavasszal tőosztással, kora nyáron dugványozással, illetve tavasszal vagy ősszel magvetéssel. Vethetjük végleges helyre vagy cserépbe palántaneveléshez. Tavaszi vetésnél csak a következő évben virágzik (ritkán már nyár végén), őszi vetésnél pedig a következő évben. Ültethetjük sziklakertbe, szegélynövénynek, napos évelőágyba, jól mutat például cickafark, sárga menyecskeszem, margaréta, árvalányhaj társaságában, és vágott virágnak is alkalmas.
Dél-Amerikából, Patagóniából származik az ernyős verbéna (Verbena bonariensis). Légies megjelenésű, felálló szárú, terebélyes, magas termetű, évelő dísznövény, akár 100 cm-re is megnőhet. Sötétzöld, fényes, vékony, hosszúkás, fűrészes szélű levelei tőlevélrózsát alkotnak
Virágzása hosszan, júniustól szeptemberig tart. Napos, meleg helyen, mérsékelten száraz, tápanyagban dús, jó vízáteresztésű talajban érzi jól magát. Ha védett helyre ültetjük, takarással áttelelhet.
Ősszel szedjünk magot a tövekről, és az utolsó fagyok után vessük el szabadföldbe, szórjuk a föld felszínére, és enyhén nyomkodjuk bele, öntözzük meg. A csírázáshoz melegre (18-20 °C) és fényre van szüksége. Amikor a magoncok kb. 5 cm magasak, ritkítsuk őket 30 cm-es tőtávolságra. Jó ellenálló képességű, de a lisztharmat megtámadhatja, ennek elkerülésére öntözővíz ne kerüljön a levelekre. Remek választás napos virágágyásokba, háttérnövénynek, csoportosan ültetve. Társíthatjuk évelő őszirózsákkal, cickafarkkal, kasvirággal, pillangóvirággal, körömvirággal, büdöskével, sárga őszi napfényvirággal, törpe őszirózsával és árvalányhajjal, tollborzfűvel.
Húsos, hengeres leveleik általában középzöldek, de vörös vagy lila tónusok is előfordulhatnak. Világító pink, citromsárga, narancssárga, fehér vagy többszínű, margarétára emlékeztető virágaik egész nyáron nyílnak. Fagytűrésük változó, de az új nemesítések már a hideggel szemben is egyre inkább ellenállók. Beérik sovány, kavicsos talajjal, ami jó vízáteresztő képességű, a gyökereik ugyanis a pangó víz hatására rothadhatnak. Szaporítani tőosztással, dugványról és magról is lehet.Kiváló talajtakaró, legyökeresedő száraival gyorsan képes terjedni, összefüggő növénytakarót képez. Ültethetjük szikla- és kavicskertbe, kőfalak réseibe, sziklás rézsűre, szegélyként, virágládába, de akár síremlékre is. Társítsuk varjúhájakkal.
Ajánljuk még: szárazságtűrő, szárazságtűrő, szárazságtűrő
