0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. szeptember 3.

Ezek a leggyakoribb kártevők az alma fás részein – legyőzhetők?

A fás részek kártevői ellen alkalmazott agrotechnikai és mechanikai védekezési eljárások önmagukban nem elég hatásosak: kombinálni kell azokat biológiai és kémiai védekezési lehetőségekkel, de mindenekelőtt törekedni kell a kártétel megelőzésére.

A mechanikai munkák során fontos az ágrészek és a törzs tisztogatása és lekaparása, a beteg részek eltávolítása tél végén. Az agrotechnikai módszerek közül pedig a koronaformának fontos szerepe van a fertőzések megelőzésében: például a pajzstetvek számára kedvezőtlenek a jól szellőző, kis koronaformák, a sövény- vagy a törpe koronák. Az almafák fás részein leggyakrabban a pajzstetvek, a szúbogarak, az almafaszitkár és a vértetű kártételével találkozhatunk.   

almafa

A pajzstetvek lárvái és kifejlett egyedei egyaránt károsítanak a hajtások és a fás részek kérgének szívogatásával. Erős fertőzöttség esetén a fa csúcsi része elhal, majd az egész fa kipusztul.

A kaliforniai pajzstetű és a közönséges kagylóspajzstetű a termést is fertőzheti: a károsító egyedek körül kialakuló „lázfolt” maradandó, rontja az alma piaci értékét.  

A kaliforniai pajzstetű az almatermésűeken kívül a csonthéjasokban, sőt a bogyós kultúrákban (ribiszke, egres) is felszaporodhat. Kétnemzedékes faj, lárvaállapotban telel át a hajtások kérgén az úgynevezett fekete pajzs alatt. Az első nemzedék lárvái általában június közepén kezdenek rajzani, akár egy hónapon át. A második nemzedék rajzása augusztus közepén és szeptember elején éri el a csúcsot, esetleg a fagyokig is elterjedhet. A lárvák folyamatosan jönnek elő a nőstény pajzsa alól, ezért fejlődésük elhúzódó. Tömeges megjelenésük kezdete a védekezés szempontjából nagyon fontos. Felszaporodásához a párás, meleg környezet kedvező. A fertőzött ágrészek eltávolításával, elégetésével mérsékelhetjük a jelenlétét. Fontos még, hogy telepítésre károsítóktól mentes szaporítóanyagot használjunk. Az áttelelő alakokat olajos lemosó permetezéssel (pl. Catane, Agrokén) tél végén gyéríthetjük.

A tenyészidőszak során az imágók és a lárvák elleni időzített rovarölőszeres- kezelés felszívódó (pl. Mospilan 20 SG) és kontakt készítményekkel egyaránt hatásos.  

A közönséges teknős pajzstetű tápnövényeinek száma is több százra tehető. A gyümölcsfélék közül erősen károsítja a szilvát, a cseresznyét, az őszibarackot és a ribiszkét, de gyengébben az almát, a körtét, a mandulát is. A kártevő egynemzedékes faj. A 2-3 éves ágakon telelő másodlárvákból májusban fejlődnek ki a 3-5 mm hosszú nőstények, amelyek egy hónapos táplálkozás után nagyszámú tojást raknak le. A lárvák a levelekre vándorolnak, ott szívogatnak, fejlődésük augusztusban fejeződik be, majd a telelőhelyekre vonulnak. Amennyiben szükségessé válik a kémiai védekezés, két időpontban járhatunk jó eredménnyel: tavasszal lemosó permetezés útján; nyáron a lárvák kelésének kezdete után mélyhatású vagy felszívódó rovarölő szerrel.

E kezelés összekapcsolható egyéb kártevők elleni védekezésekkel (molykártevők, levéltetvek).
közönséges teknős pajzstetű
A közönséges teknős pajzstetű számos gyümölcsfán megtelepszik
Forrás: Kerti Kalendárium

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: