Növényvédelmi szempontból legjelentősebbek a talajlakó kártevők, elsősorban a cserebogarak pajorjai, a kis málnabogár, a málnavessző-szúnyog, a málna-gubacsszúnyog, a málnarágó virágmoly, a málnasodró tükrösmoly, a málna-karcsúdíszbogár és az utóbbi években a poloskák is. Az éves kezeléseket rügypattanáskor érdemes elkezdeni a málnamoly, sodrómolyok és a levéltetvek korai kártétele elleni permetezéssel. A málna kártevői elleni védekezésben nagyon fontos a nem kémiai módszerek alkalmazása, annál is inkább, mert kevés az engedélyezett növényvédő szer. Csak az agrotechnikai és a kémiai eljárások együttes alkalmazásával lehetséges a sikeres málnatermesztés.
A málna-vesszőszúnyog gyakori kártevő, ami ellen védekezni kell. Évente három nemzedéke fejlődik. Bábállapotban a talaj felső rétegében telel át a málnabokrok közelében. Az első nemzedék rajzó egyedei, amelyek 2-3 mm hosszú, sárgásvörös szúnyogok, május végén jelennek meg, a második nemzedék július elején-közepén, a harmadik augusztus közepétől rajzik. Ha tavasszal az imágók kedvező feltételeket találnak, vagyis sok a repedezett héjú málnahajtás, már az első nemzedék is tetemes kárt okoz. A nőstények a vesszők alsó harmadába, a héj alá rakják a tojásaikat, majd a kikelt, szabad szemmel alig látható kis nyüvek elroncsolják a háncsszövetet, és a farészt pusztítják. A fertőzött vesszők könnyen kitörnek. Közvetlen kártételén kívül elősegíti a kórokozók fellépését, utat nyit a sebparazitáknak. A repedezett kérgű hajtásokat el kell távolítani, mert ezáltal csökkennek a tojásrakásra kedvező lehetőségek. A kémiai permetezést az áttelelő nemzedék rajzásával egy időben, május végén kell megkezdenünk, és a virágzás, majd a termésérés előtt, a várakozási idő figyelembevételével, legalább egyszer meg kell ismételnünk. A szüret után a betegségek elleni permetezéssel egy időben a málna-vesszőszúnyog ellen is folytatni kell a permetezést.
A málna-gubacsszúnyog a málna vesszőit, hajtásait károsítja. Tápnövényei a termesztett és a vadonélő Rubus-fajok, főleg a málna és a szeder. Évente egy nemzedéke fejlődik. A héjszövet alatt károsító narancsszínű lárvái 2-3 cm hosszú és 1-2 cm széles, gömbölyded, repedezett felszínű megvastagodásokat (gubacsokat) hoznak létre, amelyek akadályozzák a nedvkeringést és a termés beérését. A gubacs fölötti vesszőrész gyengén fejlődik, hajtásfonnyadás, száradás is bekövetkezhet. A védekezés elsősorban a gubacsok és a fertőzött vesszők nyár végi eltávolításából és elégetéséből áll.
A málna-karcsúdíszbogár nagymértékben befolyásolja a termés mennyiségét, a lárva és a bogár egyaránt kártevő.
