A közönséges kagylóspajzstetű nálunk az egyik legismertebb pajzstetűfaj. Erős fertőzés esetén a megtámadott fák gallyait, ágait és törzsét vastagon, egyenletes rétegben 2,2-3,4 mm-es, kagyló alakú pajzstetvek borítják. Súlyos károsítás esetén erősen gátolt a fák növekedése és gyenge a gyümölcsberakódás.  

A pajzstetvek elleni védekezésnél a metszés során célszerű eltávolítani és megsemmisíteni az erősen fertőzött ágakat. A fatisztogatásnak is nagy szerepe van a kártevők gyérítésében.  

A szúbogarak által megtámadott fák szenvednek, visszamaradnak a fejlődésben, a fiatal fák 1-2 év alatt kipusztulhatnak. Általában soktápnövényű fajok, így gyorsan felszaporodhatnak. 

Gyümölcsöseinkben három szúbogárfaj: a kis kéregszú, a nagy kéregszú és a púpos szú fordulhat elő. A károsítás nagyon hasonló, de a kis kéregszú sokkal nagyobb arányban okozza fák teljes pusztulását, mint a nagy kéregszú. A lárvajáratok a két kéregszúfaj esetében a kéreg alatt, a púposszúnál a fatestben találhatók.  

A lárvája barna fejű, fehér kukac, kifejlődve körülbelül 3 mm hosszú. A fák törzsén és ágain egyaránt károsít. A bogarak a kéreg és a fatest határán (de mélyebben a kéregben) készítenek járatokat. A kártétel következtében a kérgen apró, legfeljebb 2 mm átmérőjű kerek röplyukak keletkeznek, majd a kérget lehántva itt is kétféle járat látható. A kis kéregszúnak mindössze 1-3 cm hosszú és 1 mm széles az anyajárata, a belőle kiinduló lárvajáratok kezdetben párhuzamosan futnak, később többszörösen keresztezik egymás. Évente 2 nemzedéke fejlődik és általában a kifejlett lárvák telelnek a járataikban. Az első bogárrajzás márciustól júniusig tart, a második a nyár közepétől figyelhető meg. A bogarak érési táplálkozásuk során a hajtások tövébe is berágnak, ezért azok leszáradnak. A táplálkozást párosodás, majd tojásrakás követi. A kikelő lárvák őszre elérik a teljes nagyságukat. 

A nagy kéregszú fénylő, fekete testű, barna fedőszárnyű, 3-4 mm nagyságú bogár. Fejlett lárvája 4 mm hosszú, fehéres testű, barna fejű kukac. A fertőzött fák rügyei később fakadnak, a hajtások gyengén növekednek, sok esetben a beteg fa ki sem hajt.

A kérget lehántva a kéreg és a fatest határán kétfajta járat látható. Az egyik az 5-12 cm hosszú anyajárat, amelyet a nőstény készít. A másik a lárvajárat, amely az anyajáratból indul ki többesével.  Az anyajárathoz 50-60 oldaljárat csatlakozik. A 4 mm-es, kifejlett lárva a járatának végén készített bábkamrában bábozódik be, ahonnan a bogarak a kérget átrágva elhagyják a fát. A lárvajáratok eleinte párhuzamosan futnak, később többé-kevésbé széttartanak, de csak ritkán keresztezik egymást. Évente egy nemzedéke fejlődik, s rendszerint a lárvák telelnek át a járataikban. A 3-4 mm-es, fekete színű bogarak májusban-júniusban rajzanak. Ilyenkor repülve keresik fel a beteges, gyengén fejlődő fákat tojásrakás céljából.  

A púpos szú az összes termesztett gyümölcsfán előfordulhat. Bár másodlagos károsító, az egészséges, fiatal fákat is képes megfertőzni, ha azok a telepítést követően gyengén fejlődnek. A károsított fák törzsének kérgén arasznyi távolságra apró, kerek lyukak láthatók. A kérget lehántva megállapítható, hogy a járat nem a fatest és a kéreg határán fut, hanem behatol a farészbe, azaz e faj már a kárkép alapján elkülöníthető a kis és a nagy kéregszútól.

A púpos szúnak évente egy nemzedéke van. A megtermékenyített nőstények telelnek át a fatestben, májusban rajzanak. A bogárra jellemző az ivari kétalakúság. A nőstények nagyobb termetűek, hosszúságuk eléri a 3 mm-t, hímek alig 2 mm nagyságúak és szárnyatlanok, ezért nem hagyják el a fát, amelyben kifejlődtek. A nőstények májusban szaporodásra alkalmas fát keresnek, és abba merőlegesen berágnak. Az anyajárat minden ága egyenletes vastagságú, lárvajáratok nincsenek. A lerakott tojásokból kikelő lárvák nem készítenek saját járatokat, mivel az anyabogár (tojásrakás alkalmával) az anyajáratban megtelepíti a Monilia candida gombát, és annak a szövedékével táplálkoznak a kikelő lárvák.