A vegyszeres növényvédelmet meg kell előznie a megfelelő termőhelyválasztásnak, a telepítés előtti talajfertőtlenítésnek, a jó agrotechnikának, valamint a gyommentesítésnek. ribiszke

A ribiszkebokrok, illetve a törzses fácskák védelme a rendszeresen előforduló jelentősebb károsítók leküzdésére irányul. A kártevők közül ezek az üvegszárnyú ribiszkelepke, a levéltetvek, a levéldarazsak, a ribiszke-gubacsatka, a kaliforniai pajzstetű és a takácsatkák. 

A védekezést megnehezíti a kártevő sajátos életmódja, mert a lárva teljes életét a hajtások, vesszők, gallyak belsejében tölti. A kis termésmennyiségért leggyakrabban e kártevő okolható. Évente egy nemzedéke fejlődik.  

A fehéres színű lárva a vessző belsejében található, ott telel, majd tavasszal folytatja az előző évben megkezdett károsítását. Az előre elkészített kamrában bábozódik, és a 10-14 napig tartó bábállapot után egyre jobban kitolja magát a röplyukon, majd a lepke elhagyja a bábinget, illetve a károsított vesszőt.  

A kifejlett lepkék május végétől rajzanak, a nőstények mindig nagyobbak, mint a hímek.

A nőstények az 1 mm nagyságú, sárgásbarna tojásaikat a kéreg hasadékaiba, többnyire a rügyek vagy a sebek közelébe rakják. Egy-egy nőstény összesen 40-70 tojást rak le élete során. Az első lárvák június elején kelnek ki, a hajtásba, vesszőbe rágnak és lefelé irányuló járatot készítenek maguknak. A kártétel következtében a hajtások gyengülnek, hervadni kezdenek és elhalnak, a bokrok legyengülnek. Az ilyen növényeket más károsítók is megtámadják. A termés kényszerérett, mennyisége is nagymértékben csökken.  

A lepkék rajzásának nyomon követése az eredményes védekezés feltétele. Az imágók ellen kell védekezni, mert a lárvákat nem pusztítják el a rovarölő szerek. A permetezést 10-12 naponként ismételjük meg, egészen a rajzás, illetve lárvakelés végéig. A megtámadott vesszőket a metszés során tőből vágjuk ki és égessük el.