A károsított rügyek végül elszáradnak és lehullanak, a vesszők felkopaszodnak, kevesebb termésre számíthatunk. A több évig tartó, nagymértékű károsítás a növények teljes pusztulásához vezet.
A kifejlett atkák telelnek a megduzzadt rügyekben. Kihajtáskor az áttelelt egyedek elhagyják rejtekhelyüket és levélről levélre másznak. Az apró méretük miatt a szél és a rovarok is vihetik tovább újabb levelekre és bokrokra. Az atkák május-júniusban hatolnak be az éppen képződő rügyekbe, ahol szaporodni kezdenek és tojásokat raknak le. Következő évi tavaszi kivándorlásukig ezekben 4-6 nemzedékük képződik. A rügypikkelyek alatt a növényi szöveteket szívogatják, ettől a rügyek megduzzadnak. Gyenge károsításkor a megduzzadt rügyeket télen szedjük le. Ha egy vesszőn több rügyet találunk, az első egészséges rügyig vágjuk vissza. Nagyobb mértékű károsítás esetén a bokrokat ifjítsuk meg, vagyis a vesszőket a földfelszín közelében vágjuk le. A kémiai védekezés csak akkor hatásos, ha a helyüket éppen változtató, a rügyeket elhagyó atkák ellen irányul.
Károsítása során a 10 mm-es, zöldes színű álhernyói a levélszéltől kiindulva, karéjozva rágják a leveleket: mindig a hajtások csúcsi részéről haladnak a bokrok belseje felé. A lombveszteség akadályozza a termés beérését, kényszerérés, bogyópergés a következménye. Az időjárástól függően évente 4-5 nemzedéke fejlődik. Gubóban telel át, a lehullott növényi maradványok között, a bokrok tövénél. A levéldarazsak 5-6 mm hosszúak, feketék, átlátszó szárnyúak. Nyáron a nemzedékek összefolynak, ezért a faj különböző fejlődési alakjai egy időben megtalálhatók a bokrokon. Az utolsó nemzedék hernyói viszont a bokrok alatt, a növényi maradványok között bábozódnak. A védekezésnél az első nemzedék fiatal hernyóinak károsítását kell megakadályoznunk. Még a bokrok virágzása előtt, április elején védekezzünk ellene kontakt hatású rovarölő szerrel. A permetezés megismétlésére a termésérés előtt, majd a szüret után kerülhet sor.
Kártétele a gradációs években lehet súlyos, amikor tömegesen jelenik meg, olyankor teljes lombpusztulást idézhet elő. A hernyó fekete fejű, sárgásfehér alapon fekete foltokkal tarkított, kifejlődve hossza 3-4 cm. Karéjosan rágja a leveleket, végül csak a csupasz vessző marad, és nem fejlődik ki a termés. Évente egy nemzedéke fejlődik, és fejletlen hernyói telelnek át a lehullott levelek közötti szövedékben. Tavasszal rügyfakadáskor jönnek elő, a rügyeket, majd a leveleket károsítják. Az új lepkék júniusban jelennek meg. Szárnyaikat sárgásfehér alapon fehér és fekete foltok tarkítják, kifeszített szárnyakkal 40 mm szélesek.
Rügypattanáskor vagy az azt követő permetezéssel az áttelelő hernyókat pusztítjuk. Ha a fejlődő lombon észrevesszük a károsítását, védekezzünk még egy alkalommal a lomb megóvása érdekében.
A kaliforniai pajzstetű a házikerti ribiszke (fekete és piros egyaránt) veszélyes kártevője, gyakran a köszmétebokrokat is megfertőzi. Elszaporodásakor a közvetlen kártételén túl a károsított bokrok fertőzési gócot képeznek, és állandó veszélyt jelentenek a környék gyümölcsfáira is. Kétnemzedékes faj, és más pajzstetvekkel szemben lárvái elevenszüléssel jönnek a világra. A második lárvastádium (amit feketepajzs-állapotnak neveznek) telel a hajtások kérgén. Tavasszal a fiatal lárva tovább nő, amíg el nem éri végleges, 1,5 mm-es méretét. Ebben az ún. szürkepajzs- stádiumban hozzák világra a megtermékenyített nőstények az 50-200 sárgás színű lárvájukat, melyek rövid vándorlást követően megállapodnak és elkezdik építeni saját pajzsukat (fehérpajzs-állapot). Ez idő alatt széllel is átkerülhetnek a szomszédos növényekre.
A nőstények április végére, május elejére válnak éretté, a rövid életű hímek is ebben az időszakban rajzanak (az 1 mm-es, szárnyas hímek pajzsa hosszúkás, ovális). A hímek repülése általában 2 hétig tart, ezalatt felkeresik a pajzs alatt élő ivarérett nőstényeket és megtermékenyítik azokat. A kártevő szívogatása következtében a növények visszamaradnak növekedésükben, a pajzsokkal borított vesszők és ágak elhalnak. Erős fertőzéskor nem ritka a teljes tőpusztulás. A védekezést nehezíti az első lárvanemzedék júniusi rajzásával közel egybeeső érés, de a második, a szüret utáni kezeléssel a nyárvégi nemzedék ellen tudunk permetezni. Nyugalmi állapotban, olajos lemosó permetezéssel az áttelelő alakok elpusztíthatók. A tenyészidőszak során a rajzó hímek és a rajzó lárvák elleni rovarölőszeres-védekezés egyaránt hatásos. Az alkalmazott készítmények hatásfokát jó időzítéssel, valamint tapadásfokozó készítmény hozzáadásával lehet növelni. Metszés idején kéregtisztogatással csökkenthetjük az áttelelő pajzstetvek mennyiségét.
Leggyakoribb a kétfoltos takácsatka kártétele. Valamennyi mozgó alakjuk a levelek fonákán szívogat, erős fertőzéskor az egész levélfelületre kiterjedő sárgásfehér szívásnyomok jelennek meg. A levelek először sárgulnak, barnulnak, bronzosodnak, később lehullanak. A fertőzés leggyakrabban a környékbeli gyomnövényekről indul, ezért fontos a terület gyommentesen tartása. Ha a fertőzés erőssége indokolja, védekezzünk ellenük, lehetőség szerint speciális atkaölő szerrel (pl. Nissorun 10 WP).
Ajánljuk még:
