A peronoszpóra fertőzéséhez a lisztharmattal részben ellentétes feltételek kívánatosak.

Tavaly a lehullott, fertőzött lombon tömegesen képződtek az áttelelő oospórák, ezek tartósan 10-13 °C-os napi átlaghőmérséklet (és 10 °C-ot meghaladó éjszakai hőmérséklet) és 15-20 mm csapadék jelenlétében képesek fertőzést előidézni. Az első tüneteket leghamarabb az alacsony művelésformák esetében figyelhetjük meg (pl. bak-, Guyot-művelés), a talajhoz közel eső, alsó leveleken, mert azok a helyzetükből adódóan könnyebben megfertőződnek.

Gyakran előfordul és tavaly is jellemző volt, hogy elsőként nem a levelek, hanem a fürtkezdemények, fürtök betegednek meg, ezért azokat is alaposan szemügyre kell vennünk. Ha nem vagyunk biztosak a betegség kilétében, a fertőzöttnek vélt növényrészeket tegyük egy nejlonzacskóba, nedves vattára vagy papírtörlőre. A zacskót lazán bekötjük és szobahőmérsékleten tartva néhány nap múlva láthatóvá válnak a peronoszpóra spórái az „olajfoltos” felületeken. Az ültetvényben semmiképp se várjuk meg a spórák kiverődését, mert azok újabb és újabb fertőzéseket idézhetnek elő.

Ha már a csapadékos időjárásnál tartunk, mindenképp említést kell tennünk a feketerothadásról. A betegség kórfolyamatában kisebb részt a kórokozó ivaros, nagyobb részt az ivartalan alakja is szerepet játszik.

Amennyiben a fertőzés idején hosszabb a csapadékos időszak, akkor nagyobb kiterjedésű krémszínű foltokat láthatunk, ellenkező esetben csak korlátozott számú és apróbb foltok utalnak a betegségre. A krémszínű foltok közepe később barnul, elhal, felületükön képződnek a gomba ivartalan spórái (piknídiumok), amelyek a további levél- és fürtfertőzés fő kiváltói. A spórák csírázási optimuma 25 °C körül van, tehát a hőmérséklet emelkedésével, egy-egy esőzést követően számíthatunk a betegség intenzív terjedésére.