0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 25.

„Kutya az eb vadász nélkül”

A Vadászúton mostani részében a vadászkutyák fajtáit, szerepét, funkcióit, hasznosságát szemlézzük, feltételezve, sokan, akik vadászni szeretnének, elgondolkodnak egy hűséges vadásztárson.
A kajtatóebeket apróvadvadászaton alkalmazzák. Feladatuk az apróvad megkeresése légszimat segítségével, majd felrebbentése és kiugrasztása még lőtávolságon belül. Ilyen kutyák főként a cocker és a springer spánielek, illetve a terrierek és tacskók.

Kotorékozáshoz és vaddisznóhajtáshoz is használnak vadászkutyákat. Ezek a fajták a legbátrabbak, heves vérmérsékletűek és harciasak. A kotorékozás során a rókát, borzot a kotorékban felkutatják és lefojtják vagy kiugrasszák. A vaddisznóhajtáson disznós kutyákként is használhatóak: hajtásban a vaddisznót kitartóan keresik, csaholják, puska elé hajtják, vagy állítják. Vannak olyan disznós kutyák is, amelyek egyik vadászkutyafajtához sem sorolhatóak, viszont harcias és bátor visel­kedésük miatt hibátlanul alkalmazhatóak ilyen vadászatokon. Ilyennek számít két magyar kutyafajtánk a mudi és a pumi is.

A vérebek a legérzékenyebb és legfinomabb orral rendelkező kutyák. Már-már precíz műszernek is betudható szaglószervük, joggal, hiszen orruk amellett hogy szelektál, képesek akár 30-48 órás hideg vérnyomot is követni, a vércsapán haladva felkutatni a sebzett vadat. Elsősorban nagyvadvadászatok során veszik igénybe a vérebek segítségét abban az esetben, ha a vadász megsebezte a vadat, és a vad elvitte a lövést. A szaknyelv szerint a megtalált, de még menekülésre képes vadat állóra, a kihűlt vadat pedig dermedtre csaholják. Hazánkban főleg a bajor és a hannoveri véreb az elterjedt, de az angol véreb is remekül használható a sebzések után.

A retrieverek is egyre elterjedtebbek lettek, jellemzően fáradhatatlan munkájuknak és rendkívüli vízszeretetüknek köszönhetően.

Elsősorban az apróvad vadászatokon használatosak kimagasló apportírozó készségük miatt, a vízi vadvadászatokon egész egyszerűen nincsen párjuk, olyankor ott szinte nincs elveszett vad. Három fajtájuk ismert: a golden, a fekete és a labrador retriever.

A hazai vadászati törvények tiltják a klasszikus értelembe vett kopózást, melynek célja a vadat a friss csapán hangos csaholással felkutatni, kitartóan hajtani. Ez mára a vadászati etikett szerint nem elég humánus és nem kíméletes, ezért e vadászati módszert betiltották.

tacskó
Szálkásszőrű tacskó: mérete ellenére nagyon bátor, kotorékmunkára és utánkeresésre egyaránt alkalmas

Ellenben egy másik fajta, az agár esetében ősi ösztöneinek ápolása és fenntartása miatt 2016-ban módosították a vadászati törvényt, így engedélyezetté vált a magyar agárral való vadászat. (Ez nem a vadászati lehetőségek bővítése okán volt fontos, hanem a fajta egyedeinek teljesítménymérése szempontjából, hiszen a kimagasló munkabírású egyedek genetikájának továbbörökítése kiemelten fontos feladata a tenyésztőknek. A vadászjeggyel rendelkezők agarász-kiegészítővizsga után, illetve a saját törzskönyves vadászati alkal­massági vizsgával rendelkező magyar agárral élhetnek az agarászat mint vadászati mód lehetőségeivel. Rókára, aranysakálra egész évben, valamint vadászidényben mezei nyúlra lehet agárral vadászni. Szerk.)

Ezt a két csoportot csak a tenyésztési vonatkozása miatt említettem meg, ugyanis az ide tartozó fajták közül kettő magyar, és hazánk nemzeti kincsei. Ezek a magyar agár és az erdélyi kopó.

Jó kutya kincset ér

A vadászebek a vadgazdálkodási célok elérésében értékes és fontos munkát végeznek. Apróvad-gazdálkodás vonatkozásában, a társas vadászatok során az elejtett apróvad megkeresésével jelentős (forintosítva is) hasznot hajtanak, vagy a ragadozógyérítésben a kotorékkutyák alkalmazása szintén az apróvadat segítik. Továbbá a vadkármegelőzésben is jelentős szerepük lehet a téli disznóhajtások alatt, hogy tavaszra kevesebb vaddisznó okozhasson kárt a mezőgazdaságban. De elévülhetetlenek érdemei a nagyvadas vadászterületeken, ahol a vérebek az utánkereséssel felkutatják a sebzett vadat – gondoljunk csak egy nagyobb trófeasúlyú, több millió forintot érő gím­bikára –, ezáltal növelve a vadászatra jogosult árbevételét. Hangsúlyozandó, hogy a vadász­etika írott és íratlan szabálya mellett a vadásznak jogi kötelezettsége a sebzett vad megkeresése. Ez pedig kizárólag jó képességű vadászkutyák segítségével érhető el. Engedje meg az olvasó, hogy ide citáljam híres magyar vadászunk, világjárónk emblematikus mondatait:

„S ha már megsebezte, keresse meg. Keresse addig, míg meg nem találja, míg bele nem kopik a talpa, míg bele nem törik a dereka. Ha pedig akkor sem találja – inkább haza se jöjjön. Mert a sebzett vad elvesztése, a döggé lövés gyalázata minden vadászvétségen túltesz.”

– Gróf Széchenyi Zsigmond.

Orvosolható vagy reménytelen hibák

Azonban nem minden vadászkutya képes segíteni a vadászatot és egyenértékű társként dolgozni, viselkedni. Vannak egyes típushibák, amelyek rányomhatják a bélyegét a vadászatra. Az egyik ilyen az idegrendszer gyengeségéből fakadóan öröklődő alkati sajátosság lehet: a lövéstől való félelem. Ennek a problémának az orvoslása reménytelen. Vannak olyan kutyák is, akik a puskadörrenésre nekilódulnak megkeresni a leesett madarat, de közben hallja a következő puskadörrenést, és ahelyett, hogy az első vadat a gazdájához apportírozná, otthagyja azt, és az újabb puskadörrenés irányába siet, a következő elejtett vadhoz. Általában e mögött a hiányos kiképzés áll.

Másik tipikus hiba a nyúlüldözés, amikor nyúlhajtásnál a kutya a felkelő nyulat a világ végéig elkergeti, aminek következménye, hogy a vadász még lőtávolságra sem kerülhet, így voltaképpen a vadászat értelmét vesztve egy szántásban történő sétává válik.

A vadtépés is kiképzési hiányosság. Az apportírozás gyakorlása során a kiképző nem vette ki elég gyorsan a kutya szájából az apportírozott tárgyat, ezáltal a kutya rászokott annak rágására. Ez történhet az apportírozott vad estében is. És hát az ember nem igazán örül egy szétcincált, összevissza rágott vadhúsnak…

Nem mindegy tehát, hogy az alap betanítás mellet a kutya milyen fegyelmezést és kiképzést kap, illetve a bevadászás során, vagyis a vadászatra történő végleges felkészítés ideje alatt az ingerek milyenre formálják vadásztársunkat. Egy biztos, egy jó vadászeb az egyik legnagyobb boldogság lehet a vadász számára, elvesztése pedig felér egy közeli családtagunk elvesztésével.

Ajánljuk még:

Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: