„Eb a vadász kutya nélkül” – tartja az ismert mondás. És valóban, egy hűséges, csaholó, apportírozó, kereső vadásztárssal sokkal több lehet a vadász: nemcsak sikeresebb a vad könnyedebb megtalálása, birtokbavétele miatt, de rengeteg élménnyel is gazdagabb lehet, hiszen vadászkutyájával egy csapatot alkotva olyan tapasztalatokat szerezhet, amit anélkül sohasem. De ahogy a címben is szerepel, igaz ez fordítottan is.
A kutya már ősidők óta az ember hű társa. Ragaszkodása és alázatossága páratlan az ember-állat kapcsolataiban, és a változó világhoz való alkalmazkodása is egyedülálló. Szőrös barátainkat elkezdtük tenyészteni, majd keresztezni a különböző fajtákat, de ez sokszor megütötte a túltenyésztés mércéjét. Mára változatos fajták különböző, olykor speciális képességekkel alkalmazhatók különféle feladatokra.
Örökletes vadászhajlam
A kutyákat alapvetően nem családtagnak vagy kedvencnek tartották, hanem különböző munkákra, melyeket az adott fajta a génjeiben őriz. A kinológián, a kutya tartásával és tenyésztésével foglalkozó tudományon belül három fő területet különböztetünk meg: kriminálkinológiát, sportkinológiát és vadászati kinológiát. Ha tovább szálazzuk a fajtákat, megkülönböztetünk munkakutyákat, őrző-védő kutyákat, terelőkutyákat, terápiás kutyákat, vakvezető kutyákat, juhászkutyákat, szánhúzó kutyákat, hadi kutyákat és vadászkutyákat.
Éppen ezért az állattal nem „kutyául” kell bánni, hanem megadni neki a kellő tiszteletet, aminek egyik pillére, hogy a gazda alapos felkészültséggel, türelemmel és elszántsággal, valamint önuralommal nevelje, tartsa és képezze ki vadásztársát.
A vadászkutyák oktatása és kiképzése sokkal összetettebb, mint más feladatokra alkalmazott kutyáké. Esetükben ki kell használni a vadászkutyák örökletes hajlamait, és ezekre kell építeni a tanítást. Azonban nem minden vadászkutyában van benne ez az örökletes hajlam, legalábbis nem olyan intenzitással, amire alapozni lehetne a későbbiekben. A kutya bonyolult viselkedési láncot is képes betanulni, a lényeg, hogy annak elemei egyszerűek legyenek, amiket sokat kell gyakoroltatni velük. Az alapidomítás és -nevelés után, a bevezetés alatt a gazdának ismernie kell a kutya viselkedését, értenie jelzésrendszerét, és megtanulnia, hogyan reagál a kutya a különböző hatásokra. A kiképzés jelrendszerre épül, melyek lehetnek hang-, kéz- vagy sípjelek. A kutya ezeknek a jeleknek az elsajátításával tudja, hogy mi a feladata. Ám mindez nem működik a rendszeres, napi gyakorlás és trénig nélkül mindaddig, amíg a jelrendszerek és a feladatok készségszintűek nem lesznek a kutya számára. Ehhez párosulnak a fegyelmi gyakorlatok, melyek a munka sikerének alapját képezik.
Funkcionális vadászkutyák
A vizslák, mint egy nagy halmaz, két csoportra oszthatók: vannak a kontinentális vizslák és az angol vizslák. Előbbiekhez tartozik magyar kutyafajtáink két kiemelkedősége, a rövidszőrű magyar vizsla és a drótszőrű magyar vizsla. De ide sorolható még a német vizsla, a weimari vizsla, münsterlandi vizsla, vagy a francia és olasz vizsla is. Az angol vizslák képviselői a pointer, angol szetter, ír szetter, gordon szetter. A két csoport alapvetően abban különbözik, hogy míg az előbbiek mindenes vizslaként dolgoztathatók, vagyis lövés előtt és után, erdőn, mezőn, vízen, addig az angol vizslák jellemzően a lövés előtti mezei munkára alkalmasak (vad felkeresése, jelzése).
Ezeknek a vadászkutyáknak a legfőbb feladata az apróvad felkutatása és apportírozása. A kutya a levegőben kiszagolt vad szagára ráhúz, majd mereven állja, jelzi annak tartózkodási helyét. A felrebbentett vagy kiugrasztott vad láttán a vizslának hasalnia kell, a lövést követően pedig parancsra meg kell keresnie és odahoznia a vadászhoz a vadat.
