Az állatok egyedeken és fajokon átívelően hajlamosak ugyanolyan frekvencián és hasonlóképpen, általában egyszerre három oda-vissza rázással reagálni a vízre, de eddig senki sem tudta, milyen receptorok és idegek váltják ki ezt. A Harvard kutatói a Science folyóiratban publikálták e témában végzett kutatási eredményeiket.

A kutatók először olyan genetikai mutációkat hoztak létre egerekben, amelyek kiiktatták a bőr receptoraiban lévő, mechanikai ingereket (azaz nyomást, rezgést, mozgást) érzékelő idegsejt-csoportot, illetve a hőmérséklet-változást érzékelő receptorokat. Azt tapasztalták, hogy a hőmérséklet-változást nem érzékelő egerek megremegtek, amikor nedvességcseppek érték őket. A mechanikai ingereket nem érzékelő egerek azonban nem.

Amikor a kutatók a C-rostos receptoroknak (C-LTMR) nevezett idegtípust stimulálták, az egerek úgy remegtek, mintha zápor zúdult volna a nyakukba.

A C-LTMR-ek a szőrös állatok szőrtüszőiből származó jeleket továbbítják, így az új tanulmány szerint arra specializálódtak, hogy olyan apró, zavaró ingereket érzékeljenek, mint a csúszó-mászó paraziták vagy akár a vízcseppek.

Hogy az emberekben megmaradt-e ennek a rázkódási reakciónak a maradványa, illetve hogy a mi borzongásunk a fenti jelenséghez hasonló-e, az továbbra is nyitott kérdés.