A pázsit az élővilág szempontjából kevésbé hasznosítható; zöld monokultúra, mely intenzív gondozást igényel: sok öntözést, tápanyagot és gyakori nyírást, viszont üde, zöld, egészen szőnyegszerű, vékony szálú, finom levelű fűfajták alkotják. Kifejezetten díszítő célt szolgál, ezért olyan helyen létesítsük, ahol az esztétikai hatás az elsődleges.
A gyep a pázsitnál nagyobb tűrőképességű, kevesebb ápolást igényel, kicsit hosszabbra nyírják, és az alkotó növényfajok összetételében gazdagabb, különböző egyszikű (fűfélék, többnyire szélesebb levelűek és erőteljesebbek) és kétszikű növények (százszorszép, fehér here, vörös here, közönséges cickafark stb.) alkotják.
Létesítésük akkor lehet sikeres, ha tápanyagban gazdag, aprómorzsás és gondosan előkészített talajba telepítjük, és a megerősödött állományt később is szakszerűen ápoljuk. A telepítés történhet magvetéssel, előnevelt pázsit- vagy gyepszőnyeggel vagy gyeptéglázással. A magkeverékek esetében igen széles termékpalettáról választhatunk az igényeknek megfelelően: létezik szárazságtűrő, árnyéktűrő, kifejezetten dekorációs magkeverék és intenzívebb igénybevételre szánt keverék is. Bár a fűmagok közel két évig csírázóképesek, vásároljunk egy évnél nem régebben csomagolt magokat. Válasszunk hazai termesztőtől származó fűmagot, mert ezek jobban bírják a helyi klímát és az áruk is kedvezőbb. Ha gyorsan szeretnék kész fűtakarót, akkor lerakhatunk gyeptéglát vagy pázsitszőnyeget: mindkettő erős gyökérzettel rendelkezik, így telepítés után gyorsan összenő a talajjal, de jóval drágább megoldás a magvetésnél.
Nyírjuk ritkábban
Sokat tehetünk az élővilágért, ha csatlakozunk a fűnyírásmentes május mozgalomhoz, ami 2019-ben indult Angliából.
A feladat egyszerű: egy hónapig ne nyírjuk le a füvet, vagy csak a szükséges, sokat használt részeken kurtítsuk meg. A magasra nőtt fű sokak számára a hanyagság jele, de gondozottabbnak tűnik a területünk, ha nem az egészet hagyjuk érintetlenül, hanem a szélén egy sávban levágjuk, esetleg mintákat nyírunk bele. A fűvágás mellőzésével a gyep kevésbé szárad ki, és a beporzóknak meg a madaraknak is nagyobb életteret és több táplálékot nyújtunk, ugyanis a ritkábban nyírt fűtakaróban több rovar bújik meg.
A magasabbra hagyott fű hűsíti a talajt, ezzel együtt a környezetét is. Nem kell annyit locsolni, nem ég ki, és több szén-dioxidot nyel el, mint egy 5 cm-nél rövidebbre hagyott gyep. Az eddigi kísérletek szerint a fűnyírás gyakoriságának megváltoztatása akár tízszeresére is növelheti a beporzók által elérhető táplálék mennyiségét, miközben új fajok jelenhetnek meg. Fontos, hogy fűnyíráskor a gyepben élő hüllők és rovarok számára menekülőutat hagyjunk, tehát ne kintről befelé haladva nyírjunk, hanem egyik oldalról a másik felé, vagy mozaikszerűen. A legjobb persze, ha a kertünk ritkábban használt részein egyáltalán nem bolygatjuk a gyepet.
