Sorozatunk első részében ismertettük a talajvizsgálat fő szempontjait és értékelésüket, illetve konkrét tanácsokat adtunk a hegy- és dombvidékeken előforduló barna erdőtalajok javításához. Most a kopárosok, különböző homok- és öntéstalajok következnek. talajok

Veszprém, Inota, Várpalota környékén vagy a Bükk hegységben óriási területeken alig van egy-két centiméter vastag talajréteg, és nagy foltokban a fű és a bozót is hiányzik. A rendzina talajú területek elkopárosodását karsztvidéknek, míg a más területeken levő kopár, köves talajokat váztalajoknak nevezzük. Az itt levő talajok „halálát” a felületen lefolyó víz rombolása okozta

Az árokból kihányt kőtörmelékes, szerves javítóanyaggal kevert talajba azonnal valamilyen cserjét kell telepíteni. Az árkok közbülső területén minden facsemetének kézi vagy gépi erővel „fészket” mélyítünk. A völgyek legalsó, vastagabb hordaléktalajából kell felhordanunk a talajcsere anyagát a fészekbe. Az így telepített díszfákat, gyümölcsfákat intenzíven gondozzuk. Kopár területeken főként a Dunántúli- és az Északi-középhegységben (a térképen: 26, 11) találunk kerteket.

Homokos erdőtalajok talajok

Dél-Somogyban, Dél-Zalában, Gödöllő környékén, Nógrádban és a Nyírségben óriásiak a savanyú homokos területek. Az itt levő kerti talajok javítása hasonló a gyengén kilúgzott erdőtalajokéhoz, de számolnunk kell azzal, hogy a jól szellőző homoktalajokban igen élénkek a baktériumok oxidációs folyamatai is.

Minden műtrágya jól érvényesül bennük, ezért a legigényesebb kerti növények termesztésére is alkalmasak. Ha a talajok felszínét szabadon hagyjuk, a szél hamar beléjük kap, könnyen elhordhatja az értékesebb feltalajt, ezért célszerű az uralkodó szélirányra merőlegesen 3-4 sorból álló gyümölcsfa­pásztát ültetni.

Magasabb fekvésben sárga virágú csillagfürttel, mélyebb fekvésben fehér virágú csillagfürttel zöldtrágyát (növénytömeget) nyerhetünk, amit a következő kora tavasszal talajba forgatunk. Gyepesítéshez a fűmagvakat komposzttal „drazsírozva” vetjük, majd a gyepet műtrágyával serkentjük.

Homokos erdőtalajú kertek a Gödöllői-dombvidéken, a Hevesi-, a Tolnai- és a Dunaföldvári-homokháton, a Somogyi- homokháton, a Déli Pannon-háton (a térképen: 11, 14, 19, 25, 29) fordulnak elő.

Homoktalajok javítása

Ha a talaj kötöttségi száma 30 alatti; a talaj humusztartalmának %-a alapján a táblázatból keressük ki a művelési ág egységnyi területére szükséges javítóanyag mennyiségét.

Csernozjom, meszes homoktalajok

Ha a csernozjom talajok alapkőzete túlságosan homokos, jelentős javításra van szükség. Ha módunkban áll, a közeli márgás vagy agyagos domboldal talaj­anyagával 1-2 centiméter vastagon terítsük a homokos talajt, így pótolhatjuk a hiányzó agyagkolloidokat. A laza, meszes homokot zöldtrágyázással vagy szőlőtelepítéssel, starterrel lehet megkötni és megjavítani.

A mész jelenléte és a talaj lazasága serkenti a talajbaktériumok oxidációs, bontó tevékenységét, ezért a talaj szerves anyaga gyorsan bomlik, eltűnik. A legnagyobb feladat a szerves javítóanyag pótlása. Istállótrágyázás, zöldtrágyázás együttes hatására a Duna-Tisza közi homokterületű kertek – az évszázados művelésük során – alkalmassá váltak zöldség- és gyümölcstermelésre. Kitűnő barackosokat, gyümölcsösöket találunk és kedvelt borok teremnek itt. A dunai meszes öntések mellett a homokterületű kerteknek is nagy a termelési értékük, ezért a javítással való fenntartásukra nem szabad sajnálnunk a költséget.

Mésztartalmú javítóanyag meghatározása

A savanyú talajok semlegesítéséhez szükséges mészmennyiséget az Arany-féle kötöttségi szám és a hidrolitos aciditás (y1) figyelembevételével határozhatjuk meg. A kötöttségi szám különböző intervallumaihoz különböző gyakorlati tapasztalatok alapján meghatározott szorzóállandók (C = mészmennyiségek) tartoznak.

Különbséget kell tenni a különböző mértékben savanyú kerti talajok között aszerint is, hogy a területen csak mésztrágyázás vagy melioratív (tartós szerkezetjavítást eredményező) javítás szükséges. Ezért a savanyú barna erdőtalajok (podzolos, pszeudoglejes kivételével) és a leromlott csernozjomok esetében a mésztrágyázás során 0,5 szorzóval csökkentjük, a savanyú szikeseknél 1,5 szorzóval növeljük a mennyiséget.