A narancseperben található bioaktív vegyületek hozzájárulhatnak az immunrendszer erősítéséhez, így segítve a szervezet védekezőképességét a fertőzésekkel szemben.

Az indiánok jobban tisztelték

A narancseper (Maclura pomifera) gyógyászati felhasználása hagyományos népi orvoslásban széleskörű, különösen Észak-Amerikában és Dél-Amerikában. Az amerikai indián népek, például a komancsok, a narancsepert a szem betegségeinek kezelésére használták.

Bolíviában a narancseper levét fogfájás csillapítására használták, míg a kérgét és leveleit menstruációs fájdalmak enyhítésére alkalmazták. Ezek a hagyományos praktikák a helyi közösségek tapasztalatain alapulnak. A narancseper gyulladáscsökkentő tulajdonságait is kiemelik. A növény leveleinek és kérgének főzetei gyakran szerepelnek a helyi gyógymódokban. Főzetét fürdővízhez adva bőrfiatalító hatást tulajdonítanak neki, állítólag selymesíti a bőrt és nyugtató hatású.
Kertben nagyon szép és látványos fa, jó árnyékadó. Emellett gyümölcsei kellemes illatúak, mint ahogy régen birsalmákat tartottak ilyen célból a szobában, a narancseper gyümölcse is kiváló szobaillatosító. Őszi-téli virágkötészeti kompozíciókba is érdemes használni, kellemes illata mellett. A felszeletelt gyümölcs megszárítva pedig még tartósabb dekorációs alapanyag, akár potpourrik készítésekor is hasznát vehetjük.

És az íze?

Nem azt mondom, hogy naponta kettőt-hármat lehet megenni belőle, mint az almából, de egy kisebb darabot érdemes megkóstolni, mert nem annyira rossz, mint ahogy terjesztik róla, sőt nem is rossz az íze. A félbevágott gyümölcsnél érdemes megvárni, hogy a tejnedv kijöjjön belőle. Utána egész kellemes ízű, bár elég száraz. Az íze körülbelül semmi másra nem emlékeztető, enyhe, de jellegzetes.