A tanulmány hangsúlyozza a kutyasétáltatás potenciális szerepét a fizikai aktivitás és a társas interakció előmozdításában, amelyek mindkettő kritikus fontosságú a függetlenség megőrzése szempontjából az időseknél. Fontos, hogy
A tanulmány rávilágít annak fontosságára is, hogy az életkor előrehaladtával olyan tevékenységeket támogassunk, amelyek fizikailag és mentálisan is élvezetesek.
Robert Briggs professzor, a St James Kórház és a Trinity Főiskola geriátriai szakorvosa és társszerzője elmondta: „Ez a tanulmány bemutatja, hogy a rendszeres kutyasétáltatás milyen előnyökkel járhat az idősek számára. A rendszeres kutyasétáltatók mobilitása jelentősen javult, csökkent az esések valószínűsége, és kisebb eséllyel alakult ki bennük az eséstől való félelem.”
„Bár ez részben a megnövekedett fizikai aktivitásnak köszönhető, valószínű, hogy a fokozott társadalmi interakció, a társaság és a kutyatartásból származó céltudatosság is fontos szerepet játszik. A házi kedvencek fontos szerepet játszanak az idős emberek életében, amit a St James Kórházban és a TILDA tanulmány során is láttunk. Ezért is jó érzés azt látni, hogy egy kutatás során megerősítést nyert.”
Felelősség
Mielőtt azonban mindenki rohanna meglepni idős rokonát egy kiskutyával, gondoljunk át pár dolgot: képes-e, vagy egyáltalán akar-e gondoskodni egy állatról az illető?
Hiszen az etetésen, sétáltatáson túl szükséges még az állatorvosi felügyelet, és bármi egészségügyi probléma esetén mélyen a zsebünkbe kellhet nyúlni. Ha mindez nem jelent problémát, gondoljuk a legrosszabbra is: ha idős rokonunkkal/barátunkkal bármi történik, el tudjuk-e helyezni valahol a magára maradt kutyust?
Ha mindez megoldott, akkor is maradt még egy utolsó pont: a fajta. A méret és a vérmérséklet igen fontos szempontok, amikor idős (vagy épp túl fiatal) gazdajelöltnek szeretnénk kutyát. Itt sokat segíthetnek azok az állatvédő szervezetek, menhelyek, ahol mentett kutyákat gondoznak. A dolgozók ugyanis kiismerik a náluk lévő ebeket, tökéletesen tudják, hogy melyik milyen személyiség. És bár egy kölyökkutyánál kétségkívül nincs cukibb, fontoljuk meg inkább egy felnőtt, már „kiforrt” egyéniségű eb befogadását.
