A Dublini Trinity Főiskolán folyó Ír Longitudinális Öregedési Tanulmány (The Irish Longitudinal Study on Ageing, TILDA) elsőként kutatta, milyen hatással lehet az idősekre a rendszeres kutyasétáltatás. Eredményeiket a Journals of Gerontology című szaklapban jelentették meg.
Az elesések idős korban a leggyakoribb okai a kórházba kerülésnek. Emellett a balesetek miatt bekövetkezett halálozások egyik leggyakoribb oka is. Igen komoly következményei lehetnek tehát egy elesésnek idős korban: csonttörések, az önállóság elvesztése, az egészségügyi ellátás gyakoribb igénylése, valamint idősotthonba kerülés és korai halálozás.
A TILDA adataiból kiderül, hogy
A növekvő élettartam miatt az elkövetkező évtizedekben jelentősen nőni fog azon idősek száma is, akik elesnek, és ezáltal ellátásra szorulnak. Emiatt fontos, hogy azonosítsuk azokat a lehetőségeket, amivel elejét vehetjük az ilyen baleseteknek.
Ehhez a kutatók 4100 ember adatait elemezték, akik elmúltak már 60 évesek. Megkülönböztették a rendszeres kutyasétáltatókat (legalább heti 4 nap) azoktól, akik nem végeztek ilyen tevékenységet (függetlenül attól hogy nem volt kutyájuk, vagy csak nem sétáltatták rendszeresen). Az eleséseket és az eleséstől való félelem tényét a résztvevők saját bevallása alapján vették figyelembe. A mobilitást egy úgynevezett Timed-Up-and-Go (TUG) módszerrel értékelték ki. Ennek lényege, hogy mennyi idő alatt képes a páciens felállni egy normál székből, megtenni három métert, megfordulni, visszamenni a székhez és leülni arra.
Eredmények: tényleg olyan jó a kutyasétáltatás?
A rendszeres kutyasétáltatók jobban teljesítettek a TUG teszten, mint akik nem végeznek ilyen tevékenységet: 10.3 másodperc volt az idejük, míg a kontroll csoport átlaga 11,7 másodperc. Ez egy érzékeny és specifikus mérőszám, mellyel jól becsülhető az idősebb felnőttek elesésének valószínűsége.
