Amikor a levél lehull a fáról, egy korszak véget ér, de ahogy tartja a mondás, valaminek a vége mindig egy újnak a kezdete. Az avar ugyanis az életfenntartó tápanyagkörforgás szerves része, és számos fontos szerepe van a természetben. De vajon melyek ezek? Nagy Józsefet, a SEFAG Zrt. Iharosi Erdészetének kerületvezető erdészét, az idei Év Erdésze verseny területi előválogatójának győztesét kérdeztük a témáról.
A lassan lebomló, felhalmozódott levéltömeg bőséges tápanyagforrása a talajnak, a fák által felszívott tápanyagok jelentős része is az avarból származik. A levélpaplan alatt – a növényi anyagok bomlástermékeiből – a mikrobák lebontó tevékenységének eredményeképpen humusz képződik, mely a talaj egyik fontos alkotóeleme, hozzájárul a termőképesség fenntartásához, javítja a talaj szerkezetét, víz-, levegő- és hőgazdálkodását.

– magyarázza Nagy József. Ahol víz van, ott élet is van, és mivel a lombtakaró alja szinte mindig nyirkos, a nedvességkedvelő élőlények egész serege – különböző rovarok eltérő fejlődési állapotban (peték, lárvák, bábok), pókok, férgek, csigák – él benne. Egyesek számára a lombtakaró nem csak búvóhely, a lebomló szerves anyag táplálékot is nyújt. Az avar rejteket kínál a téli álmot alvó állatoknak, jó szolgálatot tehet például a békáknak, a szalamandráknak, a sünöknek és a peléknek, ők a hideg idő beállta előtt bevackolják magukat az avarpaplanba. Mindezeket
„Erdészként a fakitermelést követően, a terület takarításakor kiemelten kérem a fagyűjtőket, hogy az avar értékes rétegét hagyják érintetlenül, mert az ott van a legjobb helyen.
Hőszigetelő képessége révén a vastag levélpaplan a növények föld alatti részeit (gyökereket, hagymákat, gumókat) megvédi a fagyoktól. Ha mégis összegyűjtjük a leveleket, a környezetszennyező égetés helyett inkább komposztáljunk, így kiváló tápanyagforrást nyerünk a növényeink számára, ezzel is elősegítve a biológiai körforgást. Így egészségesebb és stabilabb ökoszisztémát teremthetünk a közvetlen környezetünkben” – tanácsolja a szakember.