Fajtajegyek – tyúk:
A tyúk a jól fejlett has és a mély mellkas miatt vízszintes tartású, a kakasnál zömökebbnek tűnik. A farok rövid, az áll-lebenyek teljesen visszafejlődtek. Jellemző a jól fejlett nyakfodros tollazat.
Durva hibák:
- Gyenge, rövid vagy keskeny test;
- Erősen lejtő, üreges vagy halhát;
- Keskeny nyereg;
- Meredek farok;
- Erősen párnázott nyereg;
- Vékony nyak;
- Nagyon alacsony vagy nagyon magas állás;
- Gyér szakáll;
- Túl nagy vagy fekvő taréj;
- Sarkantyúk;
- Negyedik és ötödik ujj azonos, csontos eredetű.
Lazacszínű színváltozat
– Kakas:
- Nyak- és nyeregtollazat elefántcsontszínű, a tollazat középső részének vörösesbarna színezete kívánatos, az idősebb kakasnál vörösesbarna folt kötelező, a fiatal kakasnál kívánatos.
- Hát- és szárnyfedők vörösesbarna, esetleg kevés fehér sárgával keverve, a szárnyfedők rézszínű szegéllyel, az idő múlásával világosodó.
- Nagy szárnyfedők fekete, zöldes vagy kékes fényű sávot alkotva.
- Evezőtollak fekete, fehér szegéllyel.
- Karszárnyak: belső tollazat fekete, külső tollazat fehér, fehér szárnyháromszöget alkotva.
- Felső farokfedők részben vörösesbarnák, szakáll, mell, combok és farok fekete, has és lábtollazat fekete-szürke, mell, has és szakáll ezüstfehér alsó tollazattal, a többi tollazatban kékesszürke fény, fehér tollszárral.
– Tyúk:
- Szárnyfedők, hát és nyereg egyenletes lazacvörös, az egyes tollak fehér szárral és lehetőleg fehér szegéllyel. A nyak kissé intenzívebb vörös, mint a hát, minden toll fehér vagy elefántcsontszínű szegéllyel, a nyakfodros tollak is hasonlóan színezettek.
- Evezőtollak és kormánytollak külső tollazata lazacvörös, belső tollazata szürke-feketével keverve.
- Mell, has és comb krémszínű. Enyhe átfedés a combtollazatban megengedett.
- Hátsó rész lisztfehér, szakáll fehéres, láb- és ujjbefedés lisztfehértől a búzaszínűig.
- Alsó tollazat fehéres, a vörös tollazatban kékesszürke fény, fehér tollszárral.
Durva hibák
– Kakas:
- Túl kevés vörösesbarna a háton és vállakon;
- Fehértől eltérő tollszár;
- Teljesen hiányzó rézszínű szegély a szárnyfedőkön;
- Erősen foltos szakáll és mell;
– Tyúk:
- Hiányzó szegélyezés;
- Nagyon erős lazacszín-átfedés a mellen és combokon;
- Fehértől eltérő tollszár;
- Túl sok fekete a tollazatban.
Fotók: Király Zsolt
Ajánljuk még:
Az erdélyi kopasznyakú tyúk tenyésztői szemmel
