0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. május 15.

Sokszínű szépség – a német lazactyúk

Régi, francia eredetű fajta, Faverolles falu parlagi tyúkjainak az ősei, amelybe brahma és dorking is keveredett. Innen került a múlt század végén Német­országba, ahol a tenyésztők a saját ízlésük szerint tovább formálták.

A német lazactyúk alapvetően hústípusú fajta volt, de ma már a tojáshozamra is szelektálják, így kettőshasznúnak mondható. Olyan jellegzetes küllemi tulajdonságokkal bír, mint a kakasnál és tyúknál is feltűnő pofa- és állszakáll, amely eltakarja a vissza­fejlődött áll-lebenyeket és a kis füllebenyeket, valamint az ötujjúság, és a kakas és tojó teljesen eltérő színezete is szintén fajtajelleg.

német lazactyúk

Fénykorát az 1970–80-as években élte Németországban, később erősen csökkent a népszerűsége, de szerencsére a mai napig vannak kedvelői, akik nemesítik és fenntartják a fajtát. Egyikük Király Zsolt újfehértói tenyésztő, akivel tenyésztésükről, tartásukról beszélgettem.

Zsolt gyermekkora óta foglalkozik baromfitartással, később tenyésztéssel, de a német lazactyúkot nem olyan rég, három éve fedezte fel magának. Előttük óriás cochinokkal foglalkozott több mint húsz évig, majd úgy döntött, egy háztájiban jobban teljesítő fajtát szeretne otthonában látni. Természetesen a német lazacot régebben ismerte, de utána is olvasott, végül pedig megszületett a döntés. Különleges színe, érdekes külleme, jó természete tette vonzóvá a fajtát.

Király Zsolt kiállításon

A váltást nem bánta meg, a viszonylag egyszerűen tartható, látványos lazactyúk eddig beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Aktív fajta, igényli a teret, ahol kapirgálni tud, ha szűk helyen van, előfordulhat, hogy egymás tollát kezdik tépkedni, ami a látványos szakáll elvesztéséhez vezethet. Lábtolla nem túl nagy, de természetesen oda kell figyelni a helyük tisztaságára, illetve hogy tartósan nedves helyen ne tartózkodjanak, hogy a lábtollaik szárazon maradjanak.

A pofaszakáll miatt pedig a takarmányra is érdemes figyelni: ne legyen poros, vagy nedves, ami a tollazatba ragadva a szakálltollak roncsolódását okozhatja.

A kifutó kerítését nem kell túl magasra tervezni, mert nem „repülős fajta”, a tyúkól legyen száraz, jól almozott.

Igénylik a teret

Tenyésztésüknél alapvető a jó tenyész­alapanyag beszerzése, mert ugyan a nemek megkülönböztetése már fia­tal­korban lehetséges a tollazat nagy kü­lönbözősége miatt, de igazán jó típusú madarakat nem egyszerű kitenyészteni. A különleges színezet, az öt lábujj megléte, a megfelelő szakállforma és lábtollazat mind-mind odafigyelést és komoly szelekciót igényel. A fajtának több elismert színváltozata van, de a leglátványosabb a lazac, amiről a fajta a nevét kapta. Ennek a színnek pedig szigorúan meghatározott leírása van, aminek ha kiállításra szánjuk az egyedet, meg kell felelnie. Zsolt kiállítási célból tenyészti madarait, ennek érdekében a fajta anyaországából hozott tenyésztojásokat, illetve tenyész­egyedeket.

A hazai állomány kisszámú, és sajnos minőségben is gyengébb, mint a német, így a minőség javításában az import állatok nagy szerepet játszanak. Zsolt azért is döntött e fajta mellett, mert így egy ritka fajta fenntartásában is részt vehet.

A fajta nem kotlik, így a tenyésztojások keltetésére keltetőt vagy kotlóst lehet használni.

Zsolt állománya jelenleg lazac, kék lazac és fehér tyúkokból áll, illetve most tervezi további tenyészállatok importját. A lazac és a kék lazac együtt tartható, a családok összeállítása során is vegyesen vannak (a kék szín önmagában túl világos színt eredményezne), a fehér állományt külön állítja családokba.

Fehér lazactyúkok
Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: