Habár a közösségi médiában böngészve úgy tűnik, sokan esküsznek rájuk, pusztán a számokat nézve mégsem tartoznak a népszerű tyúkfajták közé. Az okokat számos írás firtatta már, felsorolva a nem túl tetszetős megjelenésüket, a kisebb méretű és kevesebb számú tojást, de ezeket bőven ellensúlyozza számos jó tulajdonságuk: nagy ellenálló képességük, kiemelkedő húsminőségük, télen is tojnak, illetve a nagy hőségben előnyös tollhiányos nyak, ami megkönnyíti a hőleadást.

Azért vannak a kopasznyakúaknak rajongóik is, akik küldetésüknek érzik, hogy népszerűsítsék kedvenc fajtájukat. Egyikük a lelkes baromfitenyésztő, Farkas András, aki szerint nagyon megéri a tartásuk.

András a kendermagos fajtát tartja, a tavalyi évben tenyészcsoportja kiállításon győztes lett. A laikus baromfikedvelő azt gondolhatja, hogy

Utánajártam, András miért kezdett pont ennek a kevésbé elterjedt és nem igazán népszerű fajtának a tartásába, és mi vezette, hogy még kiállításra is elvigye őket.

Azt mondják, aki egyszer nyúltenyésztésbe kezdett, az soha nem hagyja abba. Még ha időnként nem is tart nyulat, nem bírja sokáig nélkülük. Igaz lehet ez a baromfitenyésztőkre is, aki egyszer belekezd, mindig lesz a portáján valamilyen kétlábú tollas. András esetében ez úgy alakult, hogy díszbaromfiról – brahmái voltak – váltott az erdélyi kopasznyakúra. Ez a húzása sokakat meglepett, mert

Tehát egy „lesajnált” fajta, amivel nem érdemes foglalkozni. Andrást viszont épp az motiválta, ami más szemében érdektelenné teszi a fajtát. Szerinte innen szép nyerni: heterogén, nem túl jó alapállomány? Hát próbáljuk meg feljavítani! Döntésében az is előmozdította, hogy az Érdi Baromfitenyésztő Egyesület – amelynek András is tagja – meghívott egy fiatal hajdúszoboszlói előadót, Kovács Mátét, aki elmondta előadásában, hogyan szelektálja a kopasznyakúit, javítva ezzel tulajdonságaikat. Tőle szerezte be az első tyúkokat, ami nagy szerencsének bizonyult, mert Máté időközben felhagyott a tenyésztéssel, de így maradt a javított állományából kézben.

Az első kopasznyakú állomány tehát megérkezett, hogy tojással lássa el a családot, ami a brahmáktól korábban nem volt várható.

A testnagyság eleve nagyobb volt, hála a kiindulóállomány válogatott voltának, de András a vérfrissítésbe Hódmezővásárhelyről behozott állatoknál is figyelt arra, hogy az egyébként hibaként felrótt kis testsúly növekedjen. Így most a tyúkok kifejlettkori testtömege 2,3-2,5 kg. Illetve az is eredmény, hogy az állomány egyöntetű méretű, kevésbé heterogén, mint általában.