Choleraesuis

A tudósok szerint a Salmonella enterica ser. Choleraesuis egy kiemelkedő szerotípus, amely több mint 2000 éve specifikusan fertőzi a sertéseket és az embereket. A korábbi tanulmányokhoz képest, amelyek vagy az ősi divergenciájára vagy regionális elterjedésére összpontosítanak, összeállítottak egy globális adathalmazt a Choleraesuis törzsekből, hogy átfogó képet adjanak a közelmúltbeli evolúciójáról.

A kutatócsoport a következőket írta: „Kimutattuk, hogy a kontinenseken átívelő fertőzések nagy számban fordultak elő, és az 1950-1980-as években, a felgyorsult globalizáció időszakában, a specifikus vakcinák alkalmazása előtt tetőztek. A legnyilvánvalóbb példa a kínai szárazföld és Tajvan.

Ezt a két régió eltérő kereskedelmi partnereinek tulajdonítottuk. A kínai szárazföld 1950-2000 között főként sertéshúst és sertésfajtákat, például Yorkshire-t és Landraces-t importált Európából, míg Tajvan gyakrabban kereskedett az Egyesült Államokkal.”

Intenzív sertéstenyésztés

A jelentés az 1900-as évek elején az intenzív sertéstenyésztés fejlődését is észrevette, ami növelhette a sertés-sertés kapcsolatokat, miközben csökkentette a sertések és az emberek közötti kapcsolatokat. Egy ilyen környezet növelhette a sertéspopulációk közötti átvitel esélyét, miközben csökkentette a gazdák közötti átterjedést, ami megkönnyítette a gazdával gazdagodott kórokozók megtelepedését.

A kutatócsoport azt írta: „Így a sertéspopulációban a szalmonellák megnövekedett gazdaugrásainak és populációterjedésének növekedését a sertésállományban az intenzív sertéstenyésztés huszadik századi fejlődésének tulajdonítottuk, ami további kutatásokat igényel.

Annak az esélye, hogy e kilenc, sertésekben élő populációból származó törzsek más, nem emberi gazdák által is átvihetők, alacsony, bár ez még mindig előfordulhat. Ezért azt feltételeztük, hogy a sertésekkel kapcsolatos útvonalak, beleértve a sertéshúst és a sertéseket, a S. enterica fertőzések fő forrásai, a domináns útjai e Salmonellák átvitelének.”

Az evolúció főbb eseményei

Ott professzor megállapította: „A kutatás azt mutatja, hogy még hosszú időskálákon keresztül is egyértelműen az emberi tevékenységhez rendelhetjük a sertéshúsban előforduló szalmonella evolúciójának főbb eseményeit.

A brit sertéságazatban 2015 óta tart az antibiotikum-felhasználás 74%-os csökkenése (és 99%-os csökkenése a legmagasabb prioritású, kritikusan fontos antibiotikumok esetében) mindenképpen jó hír ebben az összefüggésben, és nagyon fontos, hogy a fejlődés folytatódjon. A jövőre nézve nagyon pozitív lépés lenne a nemzetközi szinten összekapcsolt monitoringrendszerek további fejlesztése.”