Parfianka: Türkmenisztánból származik, de a világszerte termesztik. Az egyik legfinomabb fajtaként tartják számon. Lényerésre, de friss fogyasztásra is használható, magjai nem kemények, így kevésbé zavarók. A terméshéj színe narancssárgás, az ikrák rózsaszínűek. Nálunk Parfianca néven kapható.

Üzbég: Üzbegisztánból került hazánkba, régi fajta. Fagytűrése nagyon jó, ellenálló, megbízhatóan termő gránátalma. Korán érik, termése repedésre nem hajlamos.

Veles: Azerbajdzsánban nemesítették, elsősorban friss fogyasztásra alkalmas. Novemberben érik, sokáig eltartható.

Salavatski: afganisztáni eredetű, hidegtűrése figyelemre méltó. Íze kellemesen édes, nem savas.

August Shirin Qoradon: Üzbegisztánból származik, korai érésű (ahogy neve is utal rá, már augusztusban beérhet). Kevésbé ismert, így még arról sincs hosszabb távú tapasztalat, hogy hazai körülmények közt hogyan teljesít. Aki kísérletező kedvű, próbálja ki!

Mollar de Elche: ha egy fajtát tudunk csak ültetni, ez a spanyol eredetű fajta jó választás lehet. Igen jó ízű, édes, puha magvú, lédús termése friss fogyasztásra elsőrendű.

A felsoroltaknál sokkal több fajta van ma forgalomban itthon, szóval érdemes utánajárni, milyen fajtát, fajtákat telepítsünk a kertbe.