„Kadarka, Kékfrankos, Bikavér hármasára épít Szekszárd. Erre próbáltam egy kicsit célozni, van egy erre koncentráló kommunikáció, és nyilván a termelők egy része elkötelezetten halad ebbe az irányba, a másik része viszont inkább a házasításokban, a nagy cuvée-k világában találja meg saját választását. Valahol középúton kell megegyeznie az érdekcsoportoknak. Egy biztos, az elvitathatatlan, hogy a Kadarka és a Bikavér tradicionális, elsősorban Szekszárdhoz köthető bor. Még akkor is, ha Bikavér készül Egerben, de a mi Bikavéreink, a kisebb mennyiség miatt az ottani szuperiőr szintről indulnak és haladnak fölfelé, amit a borverseny vissza is igazolt”- hívta fel a figyelmet az elnök arra, hogy mindkét borvidéknek előnyére válik, ha magas minőségű Bikavért találnak a fogyasztók a piacon.
Viszont az egyediségére, a színességére, a fűszerességére mindenképpen szükség van. A szakember azon is szigorítana, hogy még kevesebb Kadarka jelenjen a piacon, viszont az egyedi és kifogástalan minőségű legyen. Mindehhez jó árat is mellé kell rendelni, ne legyen olcsó, hanem inkább drága, hogy megérje a termelőnek vele foglalkozni. A Kékfrankos pedig a Kárpát-medencében a legnagyobb arányban termesztett kékszőlő fajta. Nagyon jó értékekkel bír önmagában is, de cuvée-ben, házasításokban egyaránt megállja a helyét. Sokkal hidegebb ízvilágot képvisel egy Cabernet-hez vagy egy Merlot-hoz képest. A szakember úgy véli, nem biztos, hogy a borvidéknek a Kékfrankos lesz a hosszú távú kitörési pontja, ugyanakkor a fajta sok mindenre biztosít lehetőséget, egy jó rozé, egy bikavér vagy egy házasítás készítésére, tehát mindenképpen foglalkozni kell vele.
Szekszárdon a Szekszárdi Borvidék Nonprofit Kft. hivatott ezt a feladatot betölteni, amit egy fiatal, agilis hölgy vezet. Már csak azt kell megtalálni, hogy az elképzelésekhez honnan lehet pénzt rendelni, mert a marketing egyik alappillére a pénz, a sok pénz. Még a jövő feladata, hogy ezt borvidéki szinten megoldják, de addig is a maguk keretein belül, saját erőforrásból megtesznek, amit lehet.
„A szekszárdi bor finom”, idézhetnénk Vesztergombi Csabát, aki megerősítette, hogy a Kadarka, a Kékfrankos, a Bikavér szervesen hozzátartozik a borvidékhez, főleg a Kadarka és a Bikavér. Ugyan a Kékfrankosban személyesen nem lát különösebb fantáziát, annak tudatában sem, hogy sok van belőle Szekszárdon és országos szinten is, de számukra nem ez jelenti a kitörést.
„A Kadarkát, mint unikális ékkövet, érdemes megtartani, foglalkozni vele. A Bikavér pedig, mint szekszárdi házasítás, abszolút életképes. Azt gondolom, Szekszárdon régen is házasított borok készültek, nem fajtaborokkal foglalkoztak. Ezeket hívták szekszárdinak majd ezt a szekszárdit kezdték egy idő után Bikavérnek nevezni. A mai nap is úgy látom, hogy a legjobb szekszárdi borok a házasítások, amikor több fajta kiegészíti egymást a jó tulajdonságaikkal”- magyarázta a szakember. Igaz, ezek elkészítéséhez már kell egyfajta professzionalizmus, de enélkül nem működhet egyetlen borászat sem. Ha tetszik, ha nem, ez már nem hobbi szint. Ahhoz, hogy sikeresen működjön egy borvidék, profi pincék kellenek, megfelelő elképzelésekkel, enélkül nem fog működni a rendszer.
Valamikor volt a Villányi, mellette a Siklósi Borvidék, majd lett Villány-Siklósi, a végén Villányi Borvidék maradt. Szekszárd ezzel szemben inkább leválasztotta magáról Tolnát. Vajon ezzel nyert a borvidék? Vesztergombi Csaba elmondta, több tekintetben is más adottságokkal bír a két borvidék. Olyan kategóriás, komoly vörösborokat, melyek Szekszárdot jellemzik, a tolnai részeken kevésbé tudnak produkálni, viszont másban pedig lehet, hogy jobbak. Így a fehér vagy a rozé borok.
„Megfogalmazódott bennem egy egészen egyedi elképzelés arról, hogyan tud reagálni a borvidék egyrészt a klímakihívásra, másrészt pedig a fogyasztói szokások változására. Nekünk mindkettő abszolút jól jött. A tavalyi évet leszámítva számunkra nem baj, hogy így alakultak a dolgok. Nagyon sokáig a vörösborkészítés északi határán voltunk. Most csúszunk bele abba a vörösbor övezetbe, a Cabernet zónába, ami korábban Toscana volt. Ez jó az összes kékszőlő fajtánknak, a Cabernet-nek, a Merlot-nak, a Siráz-nak, a Kékfrankosnak és a Kadarkának is.
Azt, hogy most tapasztalható az átbillenés a fehérborok irányába, személyesen nem tudom megerősíteni, keresettek a vörösboraink, de jól eladhatók a rozék is”- jegyezte meg a borász Szekszárd kapcsán.
Bár a Szekszárdi Borvidék tagoltsága miatt nehéz egységes, nagy mennyiségű borral megjelenni a piacon, a szakember véleménye szerint kifejezetten előnyére válik, hogy sokrétű, sokszínű tud lenni a borvidék. Ez a borokban is megjelenik, és a házasításokban óriási lehetőség rejlik, hiszen a változatos adottságú dűlőkből, völgyekből összeválogatott borokból sokkal jobbat, egy-egy új cuvéet lehet összeállítani.
Ez nincs jó hatással a meglévő ültetvényekre, meglátása szerint gyorsítja azok kikopását a borvidékről.
Fontos lenne, hogy egy ekkora borvidék is egységes arculattal jelenjen meg a piacon. Ebben viszont meg kellene találni azokat a közös pontokat, amelyeket az érdekeltek egységesen elfogadnak. „Ez a közös pont szerintem maga Szekszárd. Ha a Szekszárdi Borvidéket tudjuk egységesen képviselni, akkor a kiindulási pont már meg is van. Az arculatot erre kellene alapítani, nem fajtára, nem palackra, hanem magára Szekszárdra”- hangsúlyozta a szakember. Megalakították a Szekszárd Borvidék Nonprofit Kft-t, melynek elsősorban a közös marketing felépítése a feladata. Sajnos jó pár évig alvó állapotban volt, a közelmúltban ügyvezető váltás zajlott a cégben, és azóta úgy tűnik, hogy megmozdult egy-két dolog a borvidéken. A Szekszárdi Borvidéken már hagyománynak számít a borászok együttműködése a térség szakmai presztízsének további növelése, a borkultúra fejlesztése és népszerűsítése érdekében.
„Az Év bortermelői – amiben most egyenlően, azaz 5-5 állunk Villánnyal – is felhívják a figyelmet a borvidékre. Kicsit jobban is állunk, hiszen most is van egy jelöltünk a Magyar Borakadémia által”- mesélte Vesztergombi Csaba. Ugyanakkor arról továbbra is beszélni kell, hogy milyen kitörési pontokat lehetne még találni. Az látható, hogy a fogyasztók már nem azért jönnek borvidékre, hogy csak borozzanak, hanem programokat szeretnének felfedezni, valamit csinálni, várat nézni, fürdőbe járni, sportolni, és emellett majd esetleg este borozni. Tehát kiegészítő tevékenységgé vált a borkóstolás, és erre kellene a borvidék szereplőinek azzal reagálniuk, hogy egy olyan sportturisztikai központtá alakítják Szekszárdot, mint például az osztrák Wachau, lehessen biciklizni, túrázni, futni… Ehhez pedig az infrastruktúra adott, az országos átlaghoz képest jóval nagyobb a szilárd burkolat kiépítettsége a borvidéken, mint máshol.
Ajánljuk még:
