Ezek a magashegyi fajok általában kisméretűek, sok közülük párnás növekedésű, hiszen a sziklás hegyoldalakon ez az életforma a legbiztonságosabb a szél és a víz romboló ereje elleni védekezésképp. Megjelenésükben pedig különlegesek.

Magas hegyek növényei

A magashegységekben az időjárás szélsőséges, forró nyarak, hideg telek váltogatják egymást, ezért a sziklakertek növényei igen strapabírók. Egy nagyobb alpesi kert szép látványt nyújt, de néhány magashegységi faj egy kisebb sziklakertben vagy egy kis edényben nevelve is jól mutat.

Az alpesi kert a magashegységek hóhatár alatti növényösszetételéből válogat, annak stílusát utánozza. Gyakoriak benne a párnás növények, törpefenyők, alacsony növésű törpecserjék. A víz eróziós hatása miatt lemosódott termőrétegű hegyol­dalak mintázására a kertünkben is kialakíthatunk sziklás, köves részeket.

Ha kialakítjuk a lejtőviszonyokat és a kövek közé úgy ültetjük a növényeket, hogy a víz ne álljon meg a tövüknél, akkor a természeteshez hasonló biotópot hozunk létre, ami ideális a növényeknek. Figyeljünk, hogy a sziklakert ne egy nagy fa árnyé­kába kerüljön, hiszen nincsenek nagy fák a magashegységek azon zónájában sem, ahonnan az ide kerülő növények származnak.

A talajadottságokat tekintve a leglényegesebb a jó vízáteresztő képesség, ezzel biztosítva a felesleges víz elvezetését. Ha túl kötött a talajunk, akkor a felső rétegbe homok, apró szemű sóder vagy perlit hozzákeverésével, bedolgozásával elérhetjük, hogy lazább szerkezetűvé váljon és hamarabb elnyelje a vizet.

Általában az a hatékonyabb, ha ritkábban, de nagyobb vízadagokkal öntözünk, mert így mélyebben átnedvesedik a talaj, nem csak a felszín, ezért a növények gyökerei nem közvetlen a felszín alatt koncent­rálódnak, hanem mélyebbre is lenyúlnak.

Ezzel lemosódhat a talaj, rossz esetben akár növényekkel együtt.

Kövessük a természet mintáit

Kora tavasszal először a hagymás növények hajtanak ki és kezdenek virágozni. Ez jó taktika részükről, hiszen így beelőzik a többi növényt, melyek mire kihajtanak és árnyékukkal ellehetetlenítenék a hagymások életét, azok már elvirágoztak és visszahúzódtak. Ez az időbeli elkülönülés gyakori a természetben, és a kertben is érdemes a természetes mintákat követni, hiszen így elérhető – akár egy sziklakertben is –, hogy egész évben valami mindig díszítsen: vagy a virágával, vagy a levelével, lombszíneződésével, sőt a színes vesszőjű kisebb cserjék még télen, lomb nélküli állapotban is mutatósak.

A kisebb növények mindig az utakhoz közelebb legyenek, a nagyobbak pedig távolabb, így minden jól átlátható, és a kisebb terület optikailag nagyobbnak hat majd.