Amikor 2000-ben először megjelent Chatto kavicsos kertkönyve németül, divathullám söpört végig a kertészek között. Az öntözés nélküli, szegényes talajokon való kertészkedés akkoriban újító tipp volt, de ma, közel negyed századdal később, ez már aktuális kihívás – olvastuk a Garten Magazin oldalán.

A helyi adottságoknak megfelelő telepítés a kulcsszó, és ezt könnyebb elérni, ha a természetes, eredeti élőhelyeket vesszük alapul.

Kavicssivatag helyett fajokban gazdag élettér

A szakszerűen kialakított, kavicsos kert és a „kavicssivatag” között egy rendkívül fajgazdag és élettel teli világ a különbség. A „Mentsük meg az előkertet” kezdeményezés, amelyet a Német Kertészeti, Tájépítészeti és Sportpálya Építési Szövetség (BGL) indított néhány évvel ezelőtt a kerti élővilág népszerűsítése érdekében, amellett foglal állást, hogy a növények nélküli területeket ne is kertként, hanem egyértelműen kavicsos sivatagként emlegessék.

Határozott állásfoglalás ez, amelyet egyre több város és önkormányzat követ különböző megközelítésekkel.

– magyarázza Achim Kluge a BGL-től.

Meddő és sovány

Egy igazi sziklakertben – ahogyan azt sok botanikus kertben megcsodálhatjuk – a talajviszonyok nagyon szélsőségesek és soványak. A kövek, a homok és a kavics olyan körülményeket teremtenek, amelyek ideálisak a túlélőművész növények és állatok számára.

A kutyatejfélék, kökörcsinek, de a párnás évelők és sok fűszernövény, mint a levendula, zsálya és kakukkfű is nagyszerűen érzik magukat egy sziklakertben. Olyan kecses fűfélék is otthonra lelnek itt, mint az árvalányhaj, a vesszős köles és a rezgőfű.

Változatos növényvilág

Azonban nem mindenkinek áll rendelkezésre megfelelő helyszín egy igazi sziklakerthez szárazságtűrő hegyi évelőkkel. A legtöbb területen fáradságos munkával kellene a talajviszonyokat átalakítani, lesoványítani. Ezt megtehetjük, és a sziklakertek rajongóinak megéri a befektetett munka.

Alakítsunk ki szárazságtűrő évelőkkel, pozsgásokkal kavicskertet, illetve a hagymás virágokkal és évelőkkel elszórtan tarkított füves területek is jól átvészelik a forró, száraz nyarakat, öntözés nélkül is. A legfontosabb, hogy a helyi adottságoknak megfelelő növényeket válasszuk ki. Az ültetés utáni első hetekben öntözzük őket megfelelően, később „idomítsuk” őket egyre kevesebb vízutánpótlással, hogy mélyen meggyökeresedjenek, majd nagyrészt magukról gondoskodjanak.