Déli kitettségű szegély esetén sok fény éri, a délnyugati oldal majdnem ugyanolyan értékű, mert a Nap melege a nap folyamán növekszik, és a délutáni órákban melegebb van, mint reggel. A délkeleti oldalt inkább kerülni kell, ha fennáll a fagykár veszélye, mert a reggeli gyors felengedés jobban árt a fagyban, ha virágzik a fánk, mint egy lassabb olvadás egész nap. Az északi fekvésű szegély is kaphat valamennyi közvetlen napfényt reggel és este tavasszal és nyáron, a kelet–nyugati vonaltól északra. Közvetett átszűrődő fényt is tud fogadni bármikor, és sokkal világosabb, mint az erdőkert belső terei.

1 / 3

Az erdőkertben a fény kedvező befogadása elsődleges tényező, ezt követi a növényfajok mérete, habitusa, és a szerepük a rendelkezésre álló tér kitöltésében. A fény kihasználása és a rendelkezésünkre álló tér határozza meg, hogy milyen elrendezésben tudjuk elhelyezni a növényeket. A házikertben gyakran csak egy keskeny, hosszúkás sáv áll a rendelkezésünkre, de ezt igyekszünk maximálisan kihasználni. Az intenzív ültetés intenzív kezelést is igényel, hogy a cserje- és lágyszárú-szintek is elegendő fényhez jussanak, különben a versengés a fényért csak az erőteljes növekedésű fajoknak és fajtáknak kedvez.

Viszont érdemes olyan fafajokat és cserjéket is beválasztanunk, amelyek védik az érzékenyebb fajokat, gyorsan nőnek, ezért kedvező mikroklímát teremtenek. Az érzékenyebb és értékesebb gyümölcstermő fajok kedvező fejlődése esetén a védőfákra már nem lesz szükségünk, ezeket kivághatjuk, a felszabaduló teret a megerősödött értékes fajok birtokba veszik. Lényeges szempont lehet a későbbiekben a ritkítás, a lombkoronaméretek további növekedésével a fény kedvezőbb befogadására. A sűrű borítottság a lágyszárúak számára kevesebb lehetőséget ad.

Az ábrán ismert erdőkert szakember, Robert Hart kertjének felülnézeti rajzát láthatjuk, ami viszonylag nagy, 25×11 m. Ez egy másik mintázat és szerkezet ekkora, vagy nagyobb erdei kertekhez, hogy egyenletesebben terítsük el a fákat az egész területen, így általában jobban szétterülő, kevésbé sűrű és áttört koronát kapunk. Az aljnövényzet is több fényhez jut, az erdőkert szintjei kedvezőbb élettérhez jutnak, jobban megtervezhetők.

A tájolás és a kialakítható formák kapcsolata egy egyszerű elrendezésben látható a 6. ábrán. Az északi oldalon helyeztük el a hosszúkás téglalap alakú erdőkertünket. A rendelkezésre álló keskeny és hosszúkás terület közepén még egy út is végighalad.

A déli oldalról a fényigényes fajokkal és a középen elhelyezett tóval azért jól kihasználjuk a déli tájolást, északról pedig az érzékenyebb kultúrákat az erdőkertünk fái és bokrai védelmezik, miközben gyümölcsökkel is ellátnak minket. A kis tó centrálisan kedvezően kiegyenlített mikroklímát teremt a kertben és növeli a fény hasznosítását.