Dália mánia

Időközben Berlinben is sikerült felnevelni és szaporítani néhány dáliatövet. Ezt követően a virágok imádata megállíthatatlanul tört előre. Az első Európában nevelkedő dáliák még egyszerű felépítésűek, és egyszínűek voltak, de a kertészek csakhamar felfedezték, hogy a magról nevelt dáliák természetesen hibridizálódnak, és így könnyen megváltoztatják színüket és alakjukat. A kertészek ezután európaszerte – különösképp Angliában és Franciaországban- azon versengtek, ki tud szebb színű, különlegesebb formájú fajtát létrehozni. A dália a gazdagság és a kifinomultság szimbólumává vált. A dáliamánia kirobbanása után pedig felfoghatatlan összegekért cseréltek gazdát a növények és a dáliakertek.

Táplálta a testet és a lelket

Érdekes módon a dália teljesen ellentétes utat járt be, mint földije, a burgonya. Az utóbbinak nagyon sokáig viszolygással, elutasítással kellett szembesülnie, még a botanikus kertekben is csak óvatosan méregették, és türelmesen ki kellett várnia, hogy ne csupán dísznövényként, valamint mérgező jövevényként tekintsenek rá, hanem felismerjék valódi értékeit táplálékként, Ezzel szemben a dália szinte az első pillanattól fogva a figyelem középpontjában tündökölt és elképesztő rajongótáborra tett szert. De igazság szerint főleg a virágja miatt.

Fényigényes és nagyon szomjas

Magjait kora tavasszal vessük el, gumószerű tárológyökereit május közepe felé tehetjük földbe, 10-15 cm mélyre, napos helyre. Kedveli a jó vízelvezetésű, homokos talajokat. De azért jól tesszük, ha némi érett komposztot, vagy trágyát forgatunk a talajba ültetés előtt, hogy javítsuk a talaj tápanyagtartalmat és vízmegtartó képességét. Fajtától függően hagyjunk megfelelő távolságot a gumók között, a törpe fajták esetén 30-45 cm-t, a magasabbaknál 60-90 cm-t.

A kellemes ízű és állagú gumók képzéséhez rengeteg víz szükséges, tehát gyakran kell öntözni, viszont sekélyen, ne álljanak a vízben, mert akkor elrothadnak.

Gumóit télen sötét, hűvös, szellős helyen tartsuk. Ha a felesleget szeretnénk elfogyasztani, akkor tegyük meg mielőbb, amíg még frissek a gumók. Főzés, sütés előtt érdemes meghámozni, mert a héja kellemetlen lehet.

A dáliákat manapság elsősorban dísznövényként tartják a kertekben, parkokban, illetve vágott virágként is szívesen termesztik. A különböző méretű, formájú és színű fajták lehetővé teszik a változatos felhasználást. A nemesítők továbbra is -habár visszafogottabban, mint a dálialáz idején- újabb, és alkalmazkodóbb fajták létrehozásán dolgoznak, szem előtt tartva a virágok szépségét és a betegségekkel szembeni ellenállóságot.