A menő séfek menő helyet szoktak választani a saját éttermük számára, ezért akkor sokan felkapták a fejüket a helyválasztásra. Szinte az első vendégek között voltam, amikor még Ádám és párja, Kun A. Luca ketten próbáltak helytállni a beszerzés, ételkészítés, kiszolgálás frontján, azóta nagyot ment az étterem, úgyhogy a mostani interjúra kisebb-nagyobb megszakításokkal tavasz óta kerestük az időpontot.

Névjegy

Pohner Ádám szakács a budapesti Alabárdos Étteremben, a Mákban, a legendás Olimpiában dolgozott, a balatonszemesi Kistücsök Étterem séfje és a tatai Platán Bisztró séfhelyettese volt. 2018-ban megnyerte a Bocuse d’Or világverseny magyar döntőjét, 2019-ben 25 évesen ő képviselte Magyarországot a világdöntőn, a mezőny legfiatalabb versenyzőjeként.

Igaz is, miért éppen Mályinka?

– Azoknak szokatlan ez a helyválasztás, akik nem ismernek. A nagyszüleim ebben a faluban éltek, gyerekkoromban sok időt töltöttem náluk.

Igaz, ez tíz évvel ezelőtt fogalmazódott meg, de ahogyan telt az idő, egyre jobb ötletnek tűnt. A Covid-járvány idején kezdtem ingatlanokat nézni, Mályinkát akkoriban én is nagyon kiesőnek tartottam, de eljöttünk télen egy hétvégére, éppen óriási hóvihar volt a környéken, nagyon élveztük. Akkor rájöttem, hogy ez a hely lesz a legőszintébb, itt tudjuk átadni, ami bennünk van. Majd egy újabb hétvégi látogatás alkalmával megnéztük az eladó helyi kocsmát, és azonnal tudtuk, hogy megérkeztünk, emlékszik a történetük kezdetére Ádám.

Az épületben ott volt a falusi kocsmák minden kelléke, a biliárdasztal – a golyók ütötte repedések nyomai még mindig látszanak az étterem padlóján –, a csocsó, a helyi meccsek eredményei a falon, a söntés és a tükörcsempék. Ketten kezdtek az átalakításhoz, amit tudtak, maguk csináltak, néhány szakmunkára hívtak mestereket.

Nagy kérdés volt 2022 őszén, hogy sikerül-e időben befejezni, hiszen saját megtakarításukat tették bele a bükki kalandba.

– Épp ott tartottunk, ha a jövő héten nem sikerül kinyitni az éttermet és néhány adag ételt eladnunk, el kell menni valahová dolgozni, emlékszik Ádám.

Az érzelmi kötődés mellett az a felismerés is vonzóvá tette az országnak ezt a részét, hogy turisztikailag és alapanyagok tekintetében elképesztően kiaknázatlan vidék.

Ádám további érveket is fel tud hozni a helyválasztás mellett, például, hogy a szakmában már páran kitaposták ezt az ösvényt, nem ő az első, aki egy kicsi, félreeső helyen működtet egy nagyon jó éttermet, amelyről bebizonyosodik, hogy van létjogosultsága. Említhetnénk Encset, Őriszentpétert, vagy néhány Balaton melletti kis települést. – Azt gondolom, ha az ember jót csinál, az mindegy, hol van, biztosak voltunk, hogy fenn tudjuk tartani.