„A Földön élő közel egymilliárd, háznál tartott macska 97 százaléka véletlenszerűen szaporodik. […] A természetben élő házi macska súlyos ökológiai problémákat okoz, több faj kihalásáért is felelős […] és a világ 100 legveszélyesebb idegenhonos inváziós faja közé tartozik.” (Haraszthy László, szerk. [2022]: Özönállatfajok Magyarországon)

Nemrég látott napvilágot az egyik legjelentősebb nemzetközi madártani szakfolyóirat, az Ornis Hungarica 2024-es kötete, melynek egyik tanulmánya a házi macskák madárpusztításáról közöl megdöbbentő adatokat. Igaz, nem Magyarországról, hanem Ukrajnában a Bukovinai-­Kárpátok urbanizált régióit kutatta a szerző. Sajnos hazai viszonyok között még – legalábbis tudomásom szerint – nem készült ilyen részletes tanulmány, ezért kénytelenek vagyunk külföldi példák alapján következtetni arra, mekkora természetvédelmi problémát jelenhetnek a Kárpát-medencében kóborló macskák. Nos, az Ukrajnai tanulmányból kiderül, hogy a vizsgált területen átlagosan évi 509 000 madarat pusztítanak el a puhaléptű vadászok, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy

(Pardon, nem a macskák, hanem a felelőtlen gazdáik!)

Több a macska, mint a kutya

A házi macskák ma a legnépszerűbb társként tartott állatok, a legtöbb felmérés szerint a háztartásokban élő cirmosok száma meghaladja a kutyákét. S akkor még nem beszéltünk a sok millió gazdátlan, kóbor és félig kóbor macskáról. Ma Magyarországon állományukat hivatalosan 2,33 millióra becsülik.

Kutatások is bizonyítják, hogy a macskák nem csak annyi egyedet ölnek meg, amennyit ténylegesen el is fogyasztanak. Jó példa erre, hogy olykor a fölösleg egy részét (megölt madarat, emlőst, gyíkot) a bejárat elé helyezve gazdájuknak „ajándékozzák.” Egy ausztrál felmérés szerint minden macska, amely nem kizárólagosan szobacica, naponta legalább egy zsákmányállatot ejt el. Az országban 6,6 millió macska él, érdemes ezt a számot felszorozni a napok számával… S arról még nem is esett szó, hogy több kis testű erszényes kipusztulásához vagy végzetes megfogyatkozáshoz is jelentősen hozzájárultak a doromboló kedvencek.

Az Egyesült Államokban nagyjából 86 millió macskát tartanak, s közülük a szabadon tartott vagy kóbor házi macskák évente 1,3-4 milliárd (!) madarat pusztítanak el. Kanadában a macskák felelősek a szárazföldi madarak elhullásának 74 százalékáért, így általuk évente akár 350 millió madár is áldozatul eshet az országban.

Az ottani kutatások azt mutatták, hogy áprilistól-augusztusig a házi macskák által okozott becsült veszteség 92 millió prédaegyed, amiből csak madár 27 millió lehetett! Ha a magyar macskák olyan sikeresek a vadászatban, mint külföldi fajtársaik, könnyen kiszámolható, hogy hazánk 2,33 millió macskája mekkora kárt tesz a hazai faunában!

Erdőn, mezőn

Bátran kijelenthetjük, hogy ma már hazánk egész területén felettébb komoly természetvédelmi problémát jelent a nagy számban előforduló macskák jelenléte. Nemcsak a valóban kóbor egyedeké, hanem azoké a példányoké is, amelyek „kerti macskák”, azaz van tulajdonosuk. Ám ezek a cicák is éppúgy vadásznak, mint sanyarú sorsú társaik. Lévén – mint említettem – nem csak akkor zsákmányolnak, ha éhesek. A madarakon kívül fognak mást is, például rovarokat, hüllőket, kétéltűeket.

Ám a legtöbb gondot okozó vándorpatkányt csak a legnagyobb macskák képesek legyűrni – ha egyáltalán akarnak velük harcolni. Így hiú remény arra gondolni, hogy ezeket a nagy testű rágcsálókat féken tartják derék cirmosaink. Míg nem voltak nálunk vándorpatkányok, addig a jóval kisebb, azóta már szinte kiveszett házi patkány még szép számmal szerepelt a zsákmánylistájukon, de ezt a fajt teljesen kiszorította az agresszív vándor.

Létezik egy másik ok is, ami miatt a macskák csökkentik a madarak számát. Ez pedig a stressz, különösen a fészkek környékén. Megfigyelték, hogy jelenlétük a szülőmadarak viselkedését is megváltoztatja, s azok emiatt 33 százalékkal csökkenthetik a fiókáknak hordott táplálékot.