A Méhészet szakfolyóirat Magyarországon megjelent 1958. február–márciusi lapszámának címlapjaAttila munkásságát mindenkinek figyelmébe ajánlom, de ebből a kis beszélgetésből most elsősorban azt emelném ki, hogy

A másik, hogy Mezei Attila nem állt meg önmaga meggyógyításánál, hálából másokkal is meg akarta osztani élményét, ezért épített kaptárlevegős házat, amely már az apiterápia szélesebb körű és szelídebb felhasználására mutat, mint a méhméreg-terápia.

Amikor beszélgetésünk során megmutatta a rajzokat, megkérdeztem tőle később, hogy hol jelent meg ez a tanulmány. Azt válaszolta, hogy a Méhészet folyóirat 1958. márciusi lapszámában. Később külön kérésemre lemásolta nekem az írást, és a címlapot is elküldte. Ugyanis már beszélgetésünk során gyanút fogtam, tekintve, hogy nem emlékeztem ilyen témájú cikkre a Méhészet folyóirat elmúlt száz évéből. Pontosabban az utóbbi harminc évben jelentek meg benne olyan írások, ahol a méhméreg gyógyító hatásáról, az ez irányú kutatásokról írtak (lásd a Méhészet korábbi számaiban: „A méhméreg”, 1985; „Gyógyítja-e a méhméreg az ízületi gyulladást?”, 1997; „Reuma és a méhméreg”, 2007), de egyikben sem szerepeltek az általam is látott rajzok, különösen nem az ötvenes évek végén.

Végignéztem valamennyi Magyarországon megjelent Méhészet lapszámot, különös tekintettel az ötvenes évekre és 1958-ra. Elmondhatjuk, hogy

A kommunista országokban nem volt ritka a cenzúra, pontos okait ma már nem mindig lehet kikutatni. Az biztos, hogy az említett cenzúrázott lapszámban hosszú tanulmányt találunk egy orosz orvos, N. P. JOIRIS tollából „A méhméreg és a reuma gyógykezelése” címmel, amit a szerző „kimondottan a Méhészet folyóirat részére írt”. Minden valószínűség szerint ez az az írás, amely miatt a lapszám hazánkban nem jelenhetett meg.

A dolgozat orvosi esettanulmányként kezdődik, amelyben egy 43 éves beteg történetét meséli el:

„A beteg ágyban fekvő volt, ugyanis ízületi gyulladása miatt egyáltalán nem tudott járni. 43 éves volt, de öregebbnek látszott. A kimerültség az arcára is kiült, és különösen beesett ajkai úgy tűntek fel, mintha az ajkak helyén tölcsérszerű bemélyedés lett volna, ahogyan foghíjas öregembereknél szokott előfordulni. A betegség menetéről csak néhány fontosabb részletet ismertetek. C. A. 5 évvel ezelőtt betegedett meg, amikor térdízületei elkezdtek fájni. Azonnal jelentkezett a rajoni poliklinikánál, ahol az orvos minden nehézség nélkül reumát állapított meg…”

Ezután a szerző leírja a beteg kálváriáját, ahogy állapota a különféle kezelések ellenére nemhogy nem javult, hanem egyre romlott:

„…tehát már 5 éve ágyban fekvő beteg, s közben cortizonnal, adrenalin hormonnal, butadionnal, vitaminokkal és számos más gyógyszerrel próbálkozott. […] Végül is a méhméreghez fordultunk, amelyet saját eljárásom szerint alkalmaztunk. A második emelet ablakában egy 4 keretes kis méhcsaládot helyeztünk el. A beteg naponként kapta a méhmérget a méhek élete árán, és két hónap múlva már jobban érezte magát. Jelenleg a lakásában folytatja a kezelést, és nagyon hisz gyógyulásában. Mi sem kételkedünk ebben, mert ismerjük a méhméreg gyógyító erejét. Több száz embert ismerünk, akik kimondottan ezzel a szerrel nyerték vissza az egészségüket.”

Az írás azonban itt nem ér véget. Leírja a szovjet kutatásokat a témában, de megemlíti a korabeli külföldi szerzőket is, hivatkozik a hazánkban kevésbé, a világon annál inkább ismert NYIKOLAJ ARTEMOV írásaira.

Számos kutatás zajlott az ő vezetésével, amelyek az apipunktúrával kapcsolatos módszerek kifejlesztéséhez és elterjesztéséhez vezettek. Artemov elképesztően hosszú és gazdag élete során – 1908-ban született és 2005-ben halt meg – nagyon sokat tett az apiterápia elismertetésért, orvosként és kutatóként egyaránt. 1931-ben végzett a Moszkvai Állami Egyetem Lomonoszov Biológiai Karának Élettani Tanszékén, 1936–1941 között a Orosz Tudományos Akadémia Szevercov Ökológiai és Evolúciós Intézetében dolgozott. 1943-tól 1974-ig Artemov vezette az emberek és állatok élettani és biokémiai tanszékét a Nyizsnyij Novgorodi Egyetemen. 1969–1975 között az Apimondia Méhészeti Termékek Állandó Bizottságának alelnöke volt. 1971-ben ő vezette az első szervezett apiterápiás szimpóziumot az Apimondia kongresszusán. Artemov mintegy 200 tudományos cikk és két monográfia szerzője.