Ez az irány elsősorban az apiterápia, vagyis a méhek és méhészeti termékek gyógyító ereje, illetve mindennek történeti, filozófiai, egészségügyi háttere. Mivel azonban úgy látom, hogy a kapcsolódó magyar szakirodalomban és különösen a közbeszédben, sajtóban is igen nagy félreértések vannak az apiterápiával kapcsolatban (is), ezért érdemesnek és fontosnak tartom – mielőtt még mélyebbre mennénk a témában – néhány alapfogalom tisztázását, amilyen tömören csak lehet, különös tekintettel arra, hogy mégis mit jelent az a szó, hogy „apiterápia”.

Az apiterápia a latin apis és a görög therapeia szóból képzett összetétel, amelyet legjobb tudomásunk szerint először a magyar származású, de New Yorkban működő orvos, BECK BÓDOG FÉLIX írt le közel száz éve. Az apis méhet jelent, amit talán nem kell magyaráznom, de a therapeia (terápia) szóval már sokaknak gondja lehet. A terápia magyarul gondozást, kezelést jelent, vagyis soha- sem egyszeri alkalmat, és nem is kész megoldást egy-egy bajra, ráadásul nem is feltétlenül egy bizonyos kóros állapotra vonatkozik, hiszen előfordulhat – például a pszichoterápia estében –, hogy a terápia során derül ki, mi a beteg valódi gondja.

Még nehezebbé teszi megértését és elhelyezését a gyógyítás területén az, hogy mivel a különféle esetekben élő anyagokkal dolgozunk, azok különböző emberekre más-más hatással lehetnek, amit sokféle egyéni tényező befolyásolhat. Így az apiterápia leginkább akkor működhet, ha egészségmegőrző céllal, személyre szabottan, a beteg teljes kórismeretében, kiegészítő kezelésként alkalmazzák.

Tovább pontosítva a fogalmat, az apiterápia a méhészeti termékek (méz, méhpempő és heretej, propolisz, virágpor és méhkenyér, méhviasz, kaptárlevegő és méhméreg) használatát jelenti a betegségek megelőzésére és kezelésére. Ez a természetes gyógyító módszer több ezer éves múltra tekint vissza, és számos kultúrában használatos volt különböző egészségügyi gondok kezelésére.

Az egyes méhészeti termékekről külön és röviden érdemes elmondani legfontosabb hatásaikat, amelyek kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy a különféle esetekben specifikussá válhatnak.

Ugyanakkor a különféle mézeknek különféle sajátos hatásai lehetnek, attól függően, hogy milyen méhlegelőről, virágról gyűjtötték a méhek, hiszen az adott növény drogja esszenciálisan megjelenik a mézben. Ezért van más hatása az akácméznek és a hársméznek, míg teljesen külön kategória például a mézharmatméz, de mindezekről majd a mézek kapcsán bővebben írok. Egy költői képpel élve: a méz nem csupán a méhek által gyűjtött és érlelt virágnektár, hanem folyékony napfény.