Volt olyan jelenség, ami súlyos kihívást jelentett a fajta életében?
Igen. Sok fajtársával ellentétben a lipicait nem a világháborúk borzalmai viselték meg leginkább, hanem az, hogy az 1990-es években nagyon sokan kezdtek hozzá megfelelő szaktudás nélkül a tenyésztéséhez: rengeteg olyan tenyészérték nélküli ló került be az országba, amik, habár létszámbéli növekedést okoztak, minőségi javítást nem végeztek. Azok az új belépők vették meg őket, akik kevésbé ismerik a lipicai fajtabélyegjeit. Alapvetően ők rendelkeznek a legnagyobb tenyésztési kedvvel, erőforrással és a születendő csikók számottevő részével.
Korántsem jó irány ez. Ideálisabb lenne, ha az in situ pályázatok szigorúbb szakmai feltételrendszert állítanának fel és az első osztályú kancák csikói – a támogatások vonatkozásában – valamilyen kiemelt pozíciót foglalhatnának el.
Mi a tenyésztőegyesület célja 2025-ben?
A fajta jellegzetességeit és nemességét megőrizve az egyedek modern sportban való teljesítményét, eredményességét próbáljuk növelni. Egyáltalán nem szeretnénk, ha a lipicai elveszítené a típusát, karakterisztikáját: igenis legyen mindenki számára egyértelmű, hogy milyen lovat vezetnek fel vele szemben. Szeretnénk emellett, ha nemzetünk– magyar lipicai lovakkal – újra visszakerülhetne a világ fogatsportjának élmezőnyébe.
A cikk a Kistermelők Lapja 69.évfolyamának 6.számában jelent meg.
A sorozat korábbi részei:
I.rész: Ügető
II.rész: Akhal-Teke
III.rész: Kisbéri félvér
IV.rész: Furioso-North Star
