Borzderesek ridegtartásban, szalámik füstölve
Végül a szarvasmarhatartás, azon belül a kárpáti borzderes fajta mellett döntött. Beszerzésük nem volt egyszerű, mert annak idején alig több mint kétszáz példány élt az országban; szinte kihalófélben volt, ezért a fajta megőrzése is szerepet játszott a választásban. A fajtára már korábban felfigyelt, mert ezek az állatok tipikusan háztájiba valók, ridegtartásra alkalmasak, könnyen ellenek, különösebb szaktudást nem igényel a tartásuk.
Arra várt, hogy egy egész eladó állományra lecsaphasson, így sikerült egyszerre 10 tehenet és néhány bikát megvásárolnia. A saját területe mellé környékbeli elhagyott legelőket bérelt.
A család és a barátok azt gondolták, hogy pár év múlva elege lesz a tanyasi életből, de kiderült, hogy ez nemcsak egy hóbort, hanem az az életforma, amire vágyott. Bővítette a gazdaságot, területeket vásárolt, így ma már egy kis halastó is tartozik a birtokhoz.
A legelők mélyebben fekvő, fűzfákkal tarkított vizesebb részből és magasabb, dombos területből állnak, így az állatok minden időjárási körülmény között találnak legelhető füvet és ihatnak a patakból. Egész évben a szabadban élnek, a természetes közegükben.
Az üszők értékesítése jelenti az egyik megélhetési forrást, az állatok jellemzően háztáji gazdaságokba kerülnek, és a gazdasági hasznon túl fontosnak tartja a fajta népszerűsítését is. A bikaborjak 1,5 éves korukban, amikor elérik a 300-400 kg-os súlyt, vágásra kerülnek. Eleinte a friss húst értékesítette, de folyamatosan keresett egy biztonságosabb megoldást.
A kiváló minőségű hús adott volt, már csak egy jó recept kellett, ami meg is volt a családi legendáriumban a sváb nagymama jóvoltából. A kolbász ízére Soós Balázs még a gyerekkori nyaralások idejéből emlékezett, így elővette és felélesztette a száz éves családi receptet.
A szalámik már többféle ízesítéssel készülnek, a tartósságukat pedig az akác- és a bükkfák füstje adja. Hét éve tökéletesíti a receptet. Eleinte sertésszalonna hozzáadásával készítette, de nagy előrelépésnek tekinti, hogy a takarmányozással elérte, a faggyú is alkalmas összetevő legyen, így teljes egészében marhából származó terméket készít. Egy vágásból 150-200 rúd szalámi készül, amelyek hamar gazdára találnak.
Apa és fia együtt
Ifjabb Soós Balázs gyerekként nem csatlakozott az apjához, gimnazista korában viszont egyre több időt töltött a tanyán. Komolyan kosárlabdázott a pécsi sportakadémián, de egy sérülés megakadályozta a további sportpályafutását.
Korábban eszébe sem jutott, hogy agrárszakmát válasszon, de egyre közelebb került a természetes életmódhoz, így érettségi után a keszthelyi egyetem agrármérnök szakára jelentkezett és diplomát szerzett. Három éve együtt vezetik a gazdaságot.
Most a tej egy részét elfogyasztják, elmondásuk szerint naponta öt liter tejet isznak meg, és saját fogyasztásra készítenek sajtot, joghurtot. Ahhoz, hogy értékesítésre is tudjanak gyártani sajtot, több tejre van szükség, ezért fokozatosan gyarapítják a tehenek számát – az idén már 30 nőivarú egyed legel a birtokon.
Úgyhogy hamarosan neki láthat a sajtgyártásnak, ami az ő projektje lesz. Számára teljesen megfelelő ez az életforma, minden munkát ketten végeznek, és szinte mindent kézi munkával állítanak elő, ez a fajta alkotás pedig nagyon is kedvére való. A hosszú távú elképzelésekben szerepel a vendéglátás és a turizmus is.
