A mély gyökérrendszerrel rendelkező szőlők jobban ellenállnak a szárazságnak, különösen a szezon második felében. A talajban mélyebben elhelyezkedő gyökerek élettartama hosszabb a sekély gyökerekhez képest. A szárazságtűrő szőlőalanyok a száraz, meleg évszakban több új gyökeret képeznek a talajszelvényben, mint a szárazságérzékeny alanyok, ezáltal növelni tudják a vízfelvételt.
Fontos szempont az alany és a nemes kompatibilitása és tartós együttélési hajlama is, ami kulcsszerepet játszik a vízszállításban. Sikeres oltványforradásnál az alany és a nemes szállítónyalábjai között működő kapcsolat alakul ki, mely lehetővé teszi a víz, a tápanyagok és az asszimilátumok szállítását. A vízfelvétel mellett a tápanyagok felvétele is jelentős hatással van a szőlő vegetatív növekedésére. A gyökér csúcsi régiói veszik fel a legtöbb tápanyagot, és ez a kapacitás gyorsan csökken a gyökér életkorával.
Tápanyagfelvétel
A talajban található tápanyagok fontosak a szőlő egészsége, erőnléte szempontjából. A különböző alanyok tápanyagfelvételi kapacitása eltérő, és ennek megfelelően eltérően szabályozzák a szőlő tápanyagfelvételét is.
A kálium felelős az enzimaktiválásért, hozzájárul a szőlő vízháztartásának szabályozásához, a cukrok képzéséhez, javítja a fagytűrő képességet. Káliumhiánnyal gyakran találkozunk a szőlőültetvényekben, vannak fajták, amelyek különösen érzékenyek rá a megtermékenyülés és a kötődés idején. A talajban lévő káliumnak csupán 1-2%-a érhető el a szőlő számára. Az SO4 alany például kiváló a káliumfelvétel szempontjából.
A foszfor a növényi sejtmembrán, a nukleinsavak és a különféle energiatámogató vegyületek felépítéséhez nélkülözhetetlen. A talaj magas foszfortartalma ellenére a biológiailag hasznosítható szervetlen foszfát csak kis arányban van jelen. Az alanyok felhasználhatók mind a foszforhiány, mind a foszfortoxicitás leküzdésére. Például az említett SO4 foszforból csak közepes mennyiséget vesz fel.
Különböző alanyok megváltoztatják a magnézium-felvevő képességet és ez különösen akkor lesz jelentőségteljes, ha a nemes szőlőfajta érzékeny a magnéziumhiányra, és/vagy a kocsánybénulásra. A Paulsen 1103, a 3309C és a Ruggeri 140 jó magnézium-felvevő képességet mutat, és tolerálja az alacsony magnéziumkoncentrációt a talajban, az SO4 viszont rosszul szerepel ebből a szempontból.
A cinkhiány befolyásolhatja a szőlő fejlődését és betegségekkel szembeni ellenálló képességét is. Azonban toxicitást okozhat, ha 80 mg/kg fölötti koncentrációban van a talajban.
Mésztűrés
A talaj pH-ja befolyásolhatja a szőlő növekedését azáltal, hogy rontja a tápanyagok elérhetőségét. Általában a szőlő optimális pH-ja 6,0 és 7,0 között van, míg a savas és lúgos talaj eltérő hatással lehet a növények növekedésére.
A talaj magas pH-értékét (7,5 felett) főként a magas mésztartalom okozza, és a vasionok oxidációjához vezethet, így csökkentve a vas hozzáférhetőségét. A vashiány levélklorózishoz, valamint rossz lombkorona-szerkezethez vezethet. A Fercal és a Georgikon 28 alanyok kiemelkedő mésztűrő képességgel rendelkeznek.
A Fercal viszont eltérő, extrém talaj-pH-viszonyokhoz (alacsony és magas pH) is kitűnően alkalmazkodik. Hasonlóképpen, a Teleki 5C és a Paulsen 1103 is jó mésztűrő.
Az alany kiválasztása tehát azért is fontos döntés, mert a szőlőültetvény létesítése hosszú távra szól és célszerű a környezeti adottságokhoz legjobban alkalmazkodót telepíteni.
