Az emberek tudatában ugyanis még erősen élt az emlékezet, hogy azon a helyen valaha templom állt, ami a török időkben elpusztult. A bajba jutott református ezért is fogadhatta meg, hogy ha Szűz Mária segítségével megmenekül, felépít egy új templomot. Imája meghallgatásra talált, az építkezés 1713-ban megkezdődött, és öt év alatt elkészült a gyönyörű kis barokk kápolna, ahová szívesen jártak a hívek a környékbeli tanyavilágból lelki megnyugvást találni.

De a kis kápolna nemcsak díszlet, május 1-jétől általában október végéig minden vasárnap délután négy órakor tartanak benne szentmisét, amire rendre megtelik.

„Visszatérve az 1700-as évekbe, a kápolna alapításához, az volt az az időszak, amikor az Alföld újratelepült: Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös. Lajosmizse megmaradt, Kerekegyháza szinte nem is létezett, mint ahogyan az összes környékbeli kis falu marhaszállásként működött. Valamikor az 1800-as évek második felében népesültek be ezek a települések.

Celebráltak szentmiséket, jámborkodtak egy kicsit, utána kimentek és ünnepeltek. Július elején van Sarlós Boldogasszony ünnepe, amely évről évre összegyűjtötte a Szűzanya tisztelőit. Napjainkban az irgalmasság közössége jár ki ide, akik a fatimai jelenések napján keresztutat járnak, illetve szentmisét tartanak a Kápolnában” – magyarázta Görbe László piarista plébános, paptanár.

Miután 1718-19-ben elkészült az oltár és megáldották, attól kezdve mint miséző helyet használták a kápolnát. Napjainkban is sok keresztelőt, esküvőt tartanak itt, a piarista plébánia látja el a szolgálatot, keresztelést, esketést. Sokan választják esküvőhöz fotózási helyszínként is. Ma az egyházi térképen búcsújáró helyként jelölik a Mária-kápolnát, ami a Mária-út egyik állomása.

Az út során 14 helyen megállnak, ahol felidézik Krisztus szenvedéstörténetét. A vallásos elmélyülést segítik az egyes megállóknál elhangzó elgondolkodtató személyes történetek is, a stációk közötti séták során egyházi énekek csendülnek fel. A keresztút a Mária-kápolnánál zárul, közös imával és énekléssel.