A termelés szűk keresztmetszete az elöregedő juhászatok és az alapanyaghiány
A legnagyobb kihívást ma Magyarországon az alapanyag, vagyis a juhtej hiánya jelenti. Folyamatosan csökken a tejelő juhászatok száma. Ennek több oka is van. Egyrészt a juhász társadalom elöregszik, és a generációváltás rendkívül problémás. Ménesi Tamás mindössze két olyan céget tudott említeni, ahol látható, hogy a fiatalabb generáció viszi tovább a gazdaságot. A legtöbb helyen az örökösök már nem látnak fantáziát a rendkívül megterhelő juhászkodásban.
Másrészt a juh hármas hasznosítása (gyapjú, hús, tej) közül gazdaságilag egyértelműen a báránynevelés a legvonzóbb. Sok gazda számára egyszerűbb csak a bárány értékesítésére koncentrálni, és nem „kínlódni” a munkaerő-igényes fejéssel. Bár a fejés ma már teljesen gépesített, a napi szintű, folyamatos munkaszervezést sokan inkább elkerülik.
Az alapanyaghiány olyan mértékű, hogy a hazai termelés már a belföldi igényeket sem képes teljes mértékben kielégíteni. A Kisteleki Sajtüzem a teljes tevékenységéhez szükséges alapanyag mintegy 15-20%-át kénytelen a környező országokból importálni sajt vagy más alapanyag formájában. Ez a helyzet ellehetetleníti a külpiaci terjeszkedést. Pedig igény lenne rá, mint ahogy Ménesi Tamás példaként említette azokat a romániai üzemeket, amelyek olasz vagy görög piacra termelnek sikeresen. Magyarországon azonban a jelenlegi, évi 5-600 ezer literes tejmennyiség egyszerűen kevés ahhoz, hogy a feldolgozók új piacokat célozzanak meg.
Verseny és innováció a túlélés stratégiái
A Kisteleki M+M Sajtgyártó Kft. több lábon állva igyekszik biztosítani a működését. A juhtej-feldolgozás mellett egy panírüzemet hoztak létre, valamint a tulajdonosok egy tehenészeti telepet is vásároltak, hogy a cégcsoport tevékenysége stabilabb legyen. A termékfejlesztés terén is tettek lépéseket, például egy négyféle poharas juhtúróval próbálkoztak, de a piac végül a hagyományos, tömlős kiszerelésű termékek mellett maradt hűséges.
A Kisteleki tömlős sajtok gyártása a cég egyik nagy erőssége. Bár sokat gondolkoztak a váltáson, ez a forma rendkívül praktikusnak bizonyult. A teljesen zárt rendszernek köszönhetően a termék eltarthatósága jelentősen megnőtt, ami a fogyasztóknak és az áruházláncoknak is óriási előny. Ez a megbízhatóság és a stabil, jó minőség az oka annak, hogy saját márkás termékeiket is a kisteleki céggel gyártatják, ugyanazon receptúra alapján.
A piaci verseny azonban nem csak a hazai szereplők között zajlik. Komoly nyomást gyakorol a piacra a külföldi alapanyagokból dolgozó konkurencia. Van olyan hazai cég, amely egyáltalán nem vásárol fel magyar juhtejet, ehelyett külföldről, például Franciaországból vagy Spanyolországból behozott, olcsóbb termékekkel árasztja el a piacot. Ez az ártárgyalások során rendkívül nehéz helyzetbe hozza a hazai alapanyagból dolgozó gyártókat, hiszen az áruházláncok az olcsóbb importtermék árával szembesítik őket.
A jövő útja a támogatás és fejlesztés
Hogyan lehetne kitörni ebből a helyzetből? Ménesi Tamás szerint a promóciók fontosak, mint pl. a juhhús és a bárányhús népszerűsítése, de juhtejtermelés, feldolgozás és értékesítés problémáit nem oldja meg. Az ágazatnak pénzügyi ösztönzőkre van szüksége. Véleménye szerint a legfontosabb segítség egy, a tej minőségén alapuló termelői támogatás lenne. Ilyen rendszer már működött Magyarországon 1999 és 2004 között, ami literenként 15-25 forintos plusz jövedelmet biztosított a termelőknek. Az európai uniós csatlakozáskor azonban ez a nemzeti támogatási forma megszűnt, aminek hatására a tejtermelés a felére zuhant, és azóta sem tudott talpra állni. Egy ilyen támogatás tenné ismét vonzóvá a tejtermelést, és elegendő hazai alapanyagot biztosítana, kiváltva az importot, és megteremtve a külpiaci értékesítés lehetőségét is.
Egyelőre, ez a kérdés még megoldásra vár! Ezért, a Szakmaközi Szervezet azon dolgozott, hogy a Kisteleki juhtúrót régiós termékként jegyezzék, mely szerint a jelenlegi 70-30%-os juh-tehéntej arányt megváltoztathatnák. Ebben az esetben viszont csak a régióban kijelölt megyékben termelt juhtejet lehetne felhasználni, ami megint csak korlátokat állítana.
A Kisteleki Sajtüzem a maga részéről a fejlesztésekben látja a jövőt. A cég egy komoly technológiai modernizációra nyújtott be pályázatot. A tervek között szerepel például az ultraszűrő berendezés cseréje, amely többek között a juhtúró alapanyag-gyártás kulcseleme, valamint a félkemény sajtgyártó és az ömlesztett sajtgyártó üzem korszerűsítése is.
Összefoglalva, a hazai juhtejágazat egy rendkívül összetett helyzetben van. A hazai termékek iránti szeretet és lojalitás megvan, de a termelői bázis fenntarthatósága és a piaci verseny torzító hatásai komoly akadályokat gördítenek a fejlődés útjába. A Kisteleki Sajtüzemhez hasonló innovatív és proaktív cégek erőfeszítései mellett elengedhetetlennek tűnik egy célzott, a minőségi juhtej termelését ösztönző állami támogatási rendszer, amely nélkül az ágazat jövője hosszú távon bizonytalan maradhat.
Állattartás szeretettel – Magyar Mezőgazdaság
„Jól termelni csak egészséges állattal tudunk!” – Magyar Mezőgazdaság
