Kevés károsítója van ugyan, de súlyos kárt okozhatnak.

Legveszélyesebb betegségét az Európai Unióban karantén károsítónak számító Xylella fastidiosa baktérium okozza. Sajnos a betegségre utaló levélszáradás akár tápanyag- vagy vízhiány jele is lehet, mégis van mire támaszkodni az azonosításához. A vízhiánytól szenvedő leander levele a középérnél kezd sárgulni és kifelé halad az elszíneződés, a baktérium fertőzése viszont a levélszélen induló sárgulást, száradást, levélcsúcs-száradást okoz. A beteg növény nem tér magához öntözés után sem, levelei elszáradnak, ágai elhalnak, végül az egész növény elpusztul.

Ez a betegség azért különösen veszélyes, mert kórokozója rengeteg másik fajt is könnyen megfertőz. A baktérium a farészben élve terjed a növényben a nedvkeringéssel, és néhány év alatt menthetetlenül elpusztítja.

Ugyancsak baktériumos betegség a leandergolyva, amit a Pseudomonas savastanoi pv. savastanoi okoz. Fertőzése nyomán jól ismert gyökérgolyvához hasonlóan bibircsókos felszínű daganatok nőnek a növény fiatal hajtásain. A csúf elváltozások a levélen és a bimbókon is kialakulhatnak. A baktérium sebeken át fertőz, és mint minden baktériumos betegségnek, a nedves, párás környezet kedvező a számára. Sajnos a kórokozó könnyen átvihető más növényekre fertőzött szerszámokkal, kézzel vagy vízcseppekkel is. A leanderen kívül fertőzi az olajfát, a fagyalt, a jázmint, az aranycserjét is.

Maga a betegség nem súlyos veszély a növény számára, ha a golyvás ágat időben levágjuk. Metszés után fertőtlenítsük a metszőollót. Ha nagyon elhatalmasodott a fertőzés, rezes lemosó permetezéssel fertőtleníthetjük a növényt. Ebben az esetben figyeljünk a réz perzselő hatására és csak 25 °C alatt permetezzünk.

Fertőzésének a meleg, párás idő kedvez. Tünetei először a hajtások csúcsán, a leveleken jelennek meg, fél-egy centiméteres szürkésbarna foltok formájában. A foltok közepén idővel láthatóvá válnak a gomba apró fekete szaporítóképletei. A foltok összeolvadnak, a levelek sárgulnak és lehullanak. A beteg részek levágásával és megsemmisítésével védekezhetünk a betegség terjedése ellen.

Minden növényre igaz, hogy kevésbé betegszenek meg, ha kedvező körülmények közt tartjuk őket, és ügyelünk rá, hogy jó erőnlétük legyen. Ennek érdekében fontos a rendszeres tápanyag-utánpótlás és a megfelelő öntözés. A leandert nem szabad túlöntözni, mert gyökérrothadás léphet fel, és kerülni kell az esőztető öntözést is, a gombás és baktériumos fertőzések elkerülése érdekében. A bokrot metszéssel tartsuk szellősen, ezzel a felkopaszodást is megelőzhetjük.