A túl mély ültetés veszélyei
Régóta ismert, hogy a talajszint alá kerülő nemes törzs hajlamos saját gyökereket fejleszteni, ahogy a szakemberek fogalmaznak, „lelép” az alanyról. Ez különösen gyakori az almánál, meggynél, őszibaracknál, szilvánál, de a veszély a többi gyümölcsfajnál is fennáll. Ilyenkor elveszítjük az alany által nyújtott előnyöket a növekedési erély, a korai termőre fordulás, a fajták produktivitása, a talajhoz való alkalmazkodóképesség, valamint a kártevőkkel, kórokozókkal szembeni rezisztencia vonatkozásában.
Tapasztalataink szerint az alanyról lelépő almafajták zöme jóval erősebb növekedésű lesz. Több módszeres vizsgálat igazolta, hogy a saját gyökerű meggy- vagy őszibarackfajták termőképessége elmarad az alanyokon állókhoz viszonyítva, azt pedig fölösleges bizonygatni, hogy a talajhoz való alkalmazkodásban, vagy éppen a kártevőkkel, kórokozókkal szembeni rezisztencia vonatkozásában elveszítjük az alanyok előnyeit.
A birs alanyok fagyérzékenysége
Intenzív körteültetvényeket a termelők többnyire birs (BA 29, EM.A, EM.C) alanyokon telepítenek, amelyek törpítő hatására ugyanolyan szabályok érvényesek, mint az almára. Az Olaszországból, nyugat-európai országokból importált birs alanyú fák magasan vannak szemezve és úgy is ültethetők. Itt azonban egy másik tényezőt is figyelembe kell venni, és ez a birs alanyok, különösen az EM.C birs fagyérzékenysége.
Volt a praxisomban olyan C birs alanyú ültetvény az Alföldön, amelyet téli takarással helyre lehetett hozni. Az utóbbi időben terjedő OHxF, Fox, vagy Pyrodwarf törpe alanyokról egyelőre kevés a hazai tapasztalat, de ezek előnye, hogy a fagyérzékenységükkel nem kell számolni.
A csonthéjasoknál változatos a helyzet
A csonthéjasok törpe alanyainál a törpítés élettani háttere valószínűleg ugyanúgy működik, mint az almánál, noha erre vonatkozóan módszeres vizsgálatokat alig ismerünk. A fénynek kitett alanytörzs- szakaszon az auxinok vándorlását és az abszcizinsav képződését ugyanolyan hatások befolyásolják, mint az almánál, de itt a cseresznyealanyoknál egy újabb tényező is közrejátszik az alanygyökér citokinin-képzésének és -szállításának formájában. Az optimális szintet meghaladó citokinin-mennyiség az oltási helyen zavarhatja az edénynyalábok normális képződését, ami szélsőséges esetben akár inkompatibilitási tünetekhez vezethet.
Saját kísérletünkben Kecskeméten a talajszintbe telepített és 20 centiméter magasan ültetett sajmeggy és GiSelA 5 alanyú fáknál a termő években nem tudtunk kimutatni számottevő különbséget sem a növekedési erélyben, sem a fák termőképességében a mélyen és magasan ültetett fák között.
Ennek ellenére a nyugat-európai intenzív gyümölcsösök gyakorlatát lehet ajánlani, ahol a faiskolában magasan (25-30 cm) szemzett fákat úgy ültetik a gyümölcsösben, hogy a szemzéshely 20-25 centiméterrel a talajfelszín fölé kerüljön, így korábbi a termőre fordulás. Lengyel tapasztalatok szerint a GiSelA 5 alany kevésbé fagyérzékeny a vadcseresznyéhez viszonyítva. A magas szemzés a szilva, őszibarack és mandula esetében hasonlóképpen ajánlható.
A kajszi kicsit más, mivel sok, a szilvafélék körébe tartozó alanyt (pl. Torinel, ringlófélék, házi szilvák) kifejezetten magasan (40-50 cm) szemeznek a faiskolában a hidegtűrőbb és a baktériumos betegségekre kevésbé fogékony törzs kialakítása céljából. Ennek szélsőséges változata a magas szilvatörzsön koronába történő szemzés, ami speciális koronaformát is magában foglal. A többi alanyon ugyanúgy a 20-25 centiméter magasságban történő szemzést és a magas ültetést lehet ajánlani.
Faiskolai szempontok
A magyar faiskolák jelentős része még ma sem szemzi megfelelő magasságban az oltványokat, aminek csak részben oka a hagyománytisztelet. Évtizedek, sőt évszázadok óta a mi száraz és forró nyarakkal jellemezhető klímánkban a gyökérnyakba történő szemzés volt a biztonságos gyakorlat, ezzel találkozunk ma is sok helyen. Az öntözés nélküli faiskolákban a talajjal takart gyökérnyaki rész mindig jól adta a héját, így nem volt akadálya az eredményes szemzésnek. Ma viszont a faiskolák már mindenütt öntöznek, másrészt sok faiskola chipszemzéssel dolgozik, így csökken a gyökérnyak takarásának a jelentősége.
A következő évben viszont az oltványnevelés során sokkal több vadalási munkával kell számolni, ami különösen a magonc alanyokra jellemző. A nyugat-európai faiskolák ma már a csonthéjasoknál is nagy arányban fásdugvánnyal, zölddugvánnyal vagy in-vitro szaporított csemetével dolgoznak, amelyeken jóval kevesebb vadhajtás képződik. A gyengébb szemzéseredésre vonatkozó aggodalmakat több hazai faiskola tapasztalata alapján nem lehet megerősíteni.
