Törzsmagasság és a koronanevelés
Nagyon lényeges tényező viszont a kívánt törzsmagasság és a koronanevelés. A csonthéjasoknál a hagyományos gépi betakarítású ültetvényekhez általában a 80-100 centiméter törzsmagasságot keresik, amit az alsó hajtások kitördelésével (hónaljazásával) könnyen el lehet érni.
Az ebben a magasságban képződő hajtások többnyire hegyesszögűek, megfelelnek a hagyományos váza korona kialakításának.

Többnyire ezt kapják a házikerti telepítők is, mondván, ők úgyis a hagyományos váza koronákat alakítják ki, noha a földről szedhető orsó koronák előnyei a házikertekben ugyanúgy érvényesülnek. Az utóbbi időben azonban egyre több intenzív ültetvényt telepítenek a csonthéjasokból is orsó koronaformával, amihez előnyösebbek a nagyobb szögben képződött, másodrendű hajtásokkal jól berakódott oltványok. A mélyen, gyökérnyakba történő szemzéssel a faiskolában pontosan ezeket az értékes, a fák gyors termőre fordításához szükséges hajtásokat veszítjük el.
Hagyományos szemzésnél minden beavatkozás nélkül a szemzéshely fölött 40-50 centiméternél kezd el másodrendű hajtásokat hozni az oltvány, amelyek közel derékszögben ágaznak el. Minél közelebb vannak a másodrendű hajtások a sudár csúcsához, annál inkább hegyesszögűek lesznek.

Ha viszont a szemzést 30 centiméter magasságban végeztük, vagy törzsmegújítással (Knipp-fa) neveljük a fát, a másodrendű hajtások képződése 80 centiméterre helyeződik át, és így megtarthatjuk közülük a legértékesebbeket. Ezeket a nagyobb szögben álló másodrendű hajtásokat egyébként a hagyományos váza korona, kandeláber, trident stb. koronák kialakításához is jól lehet használni, mert kevésbé lehasadó vázágak nevelhetők belőlük.
Ezek az intenzív koronaformák akár üzemi gyümölcsösökben, akár a házikertekben a szétterülő termőgallyaknak köszönhetően hamarabb fordulnak termőre, és a kezdeti nagyobb termések visszafogják a növekedést még a magonc alanyokon is.
A magas szemzés néhány kivételtől eltekintve előnyös
Összegezve az elmondottakat, a magas szemzés néhány kivételtől eltekintve előnyös a korszerű intenzív ültetvényekben, akár almáról, akár csonthéjasról van szó. Fontos feladatuk volna a faiskoláknak a magasabb szemzés szélesebb körű használata, de ez önmagában nem elegendő. Fel kellene hívni rá a telepítők figyelmét, figyelmeztetni őket a fák helyes szintbeállítására a telepítéskor.
A házikerti termesztők között terjeszteni kellene azt a szemléletet, hogy a törpe alanyú vagy intenzív koronanevelésű fákkal a kisebb kertekben több fát, több különböző időben érő fajtát lehet elhelyezni.